RSS 2.0 értesítő RSS 2.0

Keresés a honlapon
.

Legfrissebb oldalak

GIMP-pel festett húsvéti tojások. Húsvéti GIMP tojás
Húsvéti tojások festése egérrel és GIMP rutinokkal.
Hópehely motívum. Hópehely motívumok
Klónozás és alakítás Inkscape szűrőkkel.
Oszlopcsarnok fantázialényekkel. 3D oszlop
Csavart torony
Fantázialények
GIMP 2.8 ecsetdinamikával rajzolt oszlopok és fantázialények.
Absztrakt csigaház képe. Csigaház és társai
Alakzatcsoport ráfektetése tetszőleges útvonalra. Inkscape tanulmány és tutorial.
3D fogaskerekek. 3D fogaskerekek Inkscape-pel
Az Inkscape "Mozgás" kiterjesztés használatának egyik módja.
Régi és új gimp nyitólapja. GIMP 2.6 és 2.8
Néhány gyakorlati szempont a GIMP 2.8 használatával kapcsolatban.
  Fölfelé mutató nyíl.

Wilber.
A képek a GIMP 2.2.15, 2.4.2, 2.6.4 és 2.8 programmal, illetve Inkscape v0.47.1 programmal készültek a
Sourceforge logo.
és az Inkscape.org jóvoltából.


Creative Commons License
Adatvédelem
Utolsó frissítés: 2014 április

Képjátékok— Perspektivikus épület/Tutorial

2009 november

Kezdő képzőművészként sok esetben inkább az egyenes körvonalakkal határolt, szabályos tárgyak rajzolása okoz nehézséget, mint amilyen egy épület. Különösen akkor, ha nincs komoly rajzkészségünk, ráadásul csak egerünk van.

A valóságos épületek vonalai a perspektíva, a távlat szabályai szerint alakulnak. Segédvonalakkal, vagy mértani számolgatásokkal is boldogulhatnánk, de minek, ha a GIMP-be beépített funkciókkal ezt ki lehet váltani.

Az alábbi tutorial ismertet egy módszert, amellyel axonometrikus jellegű épületcsoport képet rajzolhatunk alaprajzból kiindulva, és azt feldolgozhatjuk erősen perspektivikus látvánnyá.
A rövidség kedvéért egy makettépületről van szó, de ha a határolóvonalaink megvannak, akkor azokat festéssel, vagy másfajta feldolgozással már könnyen tovább alakíthatjuk.

A leírás képanyaga 2.6.4 verziószámú GIMP-pel készült, kezdő-közepes fokozatban tartó GIMP-felhasználóknak.


A módszer elve az, hogy elkészítjük az épületünk alaprajzát, azaz a felülnézeti rajzot, majd az egyes épületszinteknek megfelelően fölfelé haladva fokozatosan kitöröljük a magasabb szintekig föl nem érő alaprajzi elemeket a másolati rétegekből. Utána elforgatjuk az alaprajz-rétegeinket, árnyékoljuk-megvilágítjuk az oldalfalakat, végül leképezzük perspektivikus síkra, bedöntve azokat tetszőleges látószögben. Az emeletek rétegeiből ecsetet készítünk, majd azokkal kifestjük alulról fölfelé haladva az épülettömbünket.

A könnyebbség kedvéért most nem egy, hanem két képpel fogunk dolgozni.


Épületszintek ecseteinek elkészítése

A tutorialban megemlített gyorsbillentyűknél a "gyári" beállításokra hivatkozom.

1. ábra

Téglalap-kijelölés az Eszközbeállítások ablakában.

Nyissunk egy új képet 700x700 képpontos méretben, fehér alappal, és mentsük el épületecset.xcf néven. Ebben készítjük el az egyes épületszintjeink oldal- és felülnézetből látható alaprajzait, amelyekből ecseteket készítünk a festéshez.

A fehér Háttér réteg fölé nyissunk egy új réteget a Rétegek ablakában, képméretben (700x700) és átlátszó rétegkitöltéssel. Adjuk a rétegnek a Földszint nevet. Ki-ki, tetszése szerint bekapcsolhatja, vagy kikapcsolhatja a képablakban a Nézet menüjében az Illesztést rácshoz.

Az Eszköztárról, vagy az r billentyűnkkel kapcsoljuk be a Téglalap-kijelölést. Az Eszközbeállítások ablakában válasszuk az összegzés módot, vagyis hogy minden újabb kijelölés, amelyet felveszünk, adódjék hozzá az addigiakhoz. A többi beállítás maradhat alapértelmezett.

2. ábra

Alaprajz kezdemény a képablakban.

3. ábra

Kijelölés növelésének ablaka.

A példában egy plusz-jelet rajzoltam ki egy függőleges és egy vízszintes téglalap összeadásával, de bármilyen más alakzat is megfelel. Töltsük ki tetszőleges színnel az első alaprajzi elemünket; most ez halványabb szürkés drapp lett.

Még ne szüntessük meg a kijelölést, hanem a képablakban a Kijelölés menüjéből válasszuk a kijelölés Növelését (3. ábra). Ennek ablakában állítsunk be például 4 képpontnyit, és jegyezzük meg ezt az értéket, mert később, amikor elmosást fogunk alkalmazni, annak a sugarát célszerű kisebbre venni ennél a számnál.

4. ábra

Kijelölés-szerkesztő ablaka.

Fordítsuk meg ezt a kijelölést a Kijelölés-szerkesztő ablakában a 4. ábrán piros nyíllal jelölt gombbal.

5. ábra

Ellipszis-kijelölés beállításai.

Az Eszköztárról, vagy az 'e' billentyűnkkel kapcsoljuk be az Ellipszis-kijelölést. Válasszuk a Metszet módot, vagyis amikor a korábbi kijelölés és az új átfedése fog megmaradni a számunkra. Rögzítsük az 1:1 Méretarány szerinti növelést-csökkentést a hozzátartozó kis négyzet kipipálásával, és kapcsoljuk be a Kiterjesztést is a középpontból.

Húzzunk egy kört a plusz-jelünk közepéből kiindulva, és a metszetként kapott kis íves csücsköket töltsük ki megint tetszőleges színnel. Ez most sötétebb pasztellkék lett. Ezután megszüntethetjük a kijelölést a Kijelölés-szerkesztő ablakában (X-gombjával).

6. ábra

Épülettömb alaprajza függőfolyosóval.

Így haladhatunk tovább tetszőleges alaprajzi elemeket felvéve, és kirajzolhatjuk az épülettömbünket. Egy a LÉNYEG: ha egymásba ágyazott épületszárnyakat, magasabbra kinyúló tornyokat, nem egyforma magas elemeket és nem különálló épületeket rajzolunk, akkor a tömbök között hagyjunk egy keskeny, például a korábban már alkalmazott 4 képpontos rést, mert a későbbiekben így lesz a legkönnyebb a dolgunk.

A 6. ábrán piros nyíllal bejelöltem azt az elemet, amely egyedül csak az 1. emelet magasságában fog előfordulni. Ez egy függőfolyosó, "Sóhajok hídja". Ennek segítségével mutatom be, hogy nemcsak a talajon álló épületrészek festhetők meg ezzel a módszerrel, hanem a levegőben lebegők is.

Most a Rétegek ablakában készítsünk másolatot a Földszint nevű rétegünkről. Az új réteget nevezzük át: jobb egérgombbal kattintsunk rá a rétegsorára, és az erre felbukkanó rétegmenüből válasszuk ki a Réteg tulajdonságainak szerkesztését. Ennek ablakában írjuk felül a régi nevet 1. emeletre.
Ebbe rajzoljuk be a 6. ábrán piros nyíllal megjelölt függőfolyosót.

7. ábra

Rétegek ablaka az összes emelet alaprajzával.

Természetesen ennél bonyolultabb épületegyüttesek, akár városrészek is felrajzolhatók, de ezt már kinek-kinek a fantáziájára bízom. Most ezzel készen is van az egész alaprajz.

Ezek után többféle logikával is haladhatunk tovább. Az alábbiakban bemutatott logika a legmunkásabb, de a legbiztosabb és legszebb eredményt ez adja.
[Aki akarja, fordított sorrendben is haladhat: egyetlen rétegen elvégzi az összes műveletet, majd az abból készült másolatokról egyre több épületrészt kiradíroz fölfelé haladva a rétegek mentén.]

Lépjünk vissza a Földszint rétegre a Rétegek ablakában, és megint arról készítsünk másolatot (azon nincs függőfolyosó), léptessük a másolatot az 1. emelet fölé, és nevezzük át 2. emeletre.

Kapcsoljuk ki a Földszint és az 1. emelet réteg láthatóságát a szemet ábrázoló ikonjaikra kattintva, hogy ne zavarjanak a következő műveletekben. Ezután az Eszköztárról, vagy az 'u' billentyűvel kapcsoljuk be a Varázspálca-kijelölést, és hagyjuk meg alapértelmezett beállításokon az Eszközbeállítások ablakában. Kattintsunk a kurzorunkkal a képablakban abba az elembe, amelyet ezen a szinten már nem szeretnénk látni, majd Ctrl+x kombinációval, vagy a Del(ete) billentyűnkkel töröljük ki. Utána szüntessük meg a kijelölést a Kijelölés-szerkesztő ablakában.

Innentől kezdve mindig az aktuális szintről készítsünk másolatot, nevezzük át az újabb emelet nevére, és kijelöléssel-törléssel szedjük ki belőle a fölösleget. Törléshez mindig kapcsoljuk ki az alatta fekvő réteg(ek) láthatóságát.

A 7. ábra mutatja a Rétegek ablakát, amikor már mind a 6 szint készen van, a Földszinttől az 5. emeletig. A Földszintről hiányzik a függőfolyosó, az 1. emeletig már nem húzódik föl a zöld színű épület (l 6. ábra alaprajzát), a 2 emelet csak abban különbözik az 1.-től, hogy onnan fölfelé már nincs függőfolyosó, a 3. emeletről eltűnik az L-alakú narancssárga épületrész, de annak sötétkék tornya még megmarad, és már nem szerepel rajta a négy kis íves csücsök sem a plusz-jelű épületrészről, a 4. emeletről már hiányzik az L-alakú épület tornya, végül az 5. emeletről a plusz-jelű alaprajzú tömb is eltűnik, és csak annak a kinyúló, középső tornya marad meg.

8. ábra

Filter all layers funkció ablaka.

Az épületfalainknak oldalról fényt és árnyékot is fogunk adni, hogy ezzel se kelljen később törődnünk, hanem következetesen látsszon a megvilágítás iránya az egész épületegyüttesen. A legegyszerűbben ezt Buckaleképezéssel intézhetjük el, de ehhez célszerű előtte elmosni egy kissé az elemeink határolóvonalait, hogy simább éleket kapjunk a buckázással.

Eddig még nem volt róla szó ezen a honlapon, de most használni fogjuk a képablakban a Szűrők —> Filter all layers funkciót. Aki dolgozott már GAP-pal (GIMP Animation Package), mert mozgóképet készített, annak ismerős ez a funkció. Valamely szűrőt állandó vagy változó értékkel alkalmazhatunk a képünk összes rétegére. Nem mindenre működik, és nem is mindig a már megszokott módon, de a Gauss-elmosásra éppen jól használható.

Válasszuk ki tehát ezt a funkciót a Szűrők menüjéből. Az ablakában (8. ábra) egy belső gördítősávos ablakocskában keressük meg a plug-in-gauss modult (a plug-in, azaz beépülő modul után abc-sorrendben vannak felsorolva a szűrők, egyéb funkciók, ékes angol nyelven). Kattintsunk a modulra, majd alul az Apply Constant (állandó érték alkalmazása) feliratú gombra, mert ugyanakkora sugarú elmosást fogunk mindegyik rétegünkben használni.

9. ábra

Gauss-elmosás ablaka.

Erre felbukkan a Gauss-elmosás ablaka a legalsó, Háttér rétegünkkel. Ezt ugyan nem kell elmosnunk, de a Filter all layers az összes réteget érinti, bajunk meg nem lesz abból, ha ezen is lefut a Gauss-elmosás. Állítsunk be 3,0-3,0-as Vízszintes és Függőleges elmosási sugarat, mindenesetre kisebb értéket, mint amekkora rést hagytunk az épületrészeink között (az 4 képpont volt). Nyomjunk OK-t, mire felbukkan még egy ablak (10. ábra).

10. ábra

Folytatásra rákérdező ablak.

Ez azt kérdezi tőlünk, hogy akkor ezekkel a beállításokkal futtassa-e le a Gauss-elmosást az összes rétegen. Kattintsunk a Continue gombra (folytassa); a többivel most nem kell törődnünk. Várjuk meg türelmesen, amíg az összes réteggel végez.
Megjegyzés: jegyezzük tehát meg, hogy a Filter all layers jól használható olyan esetekre, amikor egy rétegcsoport minden egyes rétegén ugyanazt a műveletet szeretnénk végrehajtani, mintegy "kötegelt" feldolgozásra.

Most már érdemes kicsinyíteni az épületrétegeinket, hogy a további feldolgozásuk egyszerűen menjen, és használható eredményt kapjunk. Kétféleképpen is gondolkodhatunk: vagy minden réteget átméretezünk a képablakban a Réteg —> Réteg átméretezése művelettel, kivéve a Háttér réteget, vagy a képet méretezzük át, és utólag a rajzvászon méretét visszanöveljük, mert a helyre azért szükségünk lesz.

Ki-ki ízlése szerint döntse el a kérdést, és gondoskodjon arról, hogy az épületrétegek legyenek átméretezve 450x450 képpontosra az eredeti 700x700-as méretről.

11. ábra

Forgatás ablaka.

Ezután mindegyik épületrétegünket azonos szögben és irányban forgassuk el, a Földszinttől kezdve. Az Eszköztárról válasszuk ki a Forgatást és kattintsunk a képablakba. A Forgatás felbukkanó ablakában próbáljuk ki a csúszka segítségével, hogy milyen szög tetszik. Képzeljük magunk elé az épülettömbünk látványát. Arra figyeljünk oda, hogy az alaprajzunk még be lesz döntve a láthatár irányába, azaz a hozzánk közelebb eső épületrészek takarni fogják a mögöttük levőket, s azok nem fognak látszani, hacsak nem azokat őriztük meg a megmagasabb emeletig.

Most egy olyan szöget választottam ki, amely mellett a függőfolyosó még látszik, és a legtöbbet őriz meg az eddigi munkából. Ezt a szöget kiegészítettem egy kerek számra. Így jött ki a -120 fok.

12. ábra

Buckaleképezés ablaka világítás beállításakor.

Akkor most már következhet a falak megvilágítása. A fény beesését és az árnyékba kerülő, tehát sötétebb falakat Buckaleképezéssel imitáljuk. Most kevés olyan árnyékot szeretnék, amelyet maguk az épületek vetnek a talajra, és a szomszédos épületekre, hogy ne legyen túl bonyolult ez a tutorial, ezért jószerivel szemből fogják kapni a fényt az épületeink, a néző irányából.

A Rétegek ablakában lépjünk vissza a Földszint rétegre. A Szűrők —> Leképezés almenüjéből válasszuk ki a Buckaleképezést. Az ablakában jobbra felül a Buckaleképezéshez tartozó legördülő menüből is válasszuk ki a Földszintet, mert sajátrétegre alkalmazzuk majd a módszert. A Leképezés típusa maradhat Lineáris, hagyjuk meg a Sötétítés ellensúlyozását. Az Irányszöget lehetőleg úgy állítsuk be, hogy egy épület sarka mentén a két szomszédos fal megvilágítása eltérjen egymástól. Az előnézeti ablak képében kis piros nyíllal jeleztem a leendő épület két szomszédos oldalát, ahol jól látható, hogy a baloldali fal kevesebb fényt fog kapni, mint a jobboldali.

Most 271 fok lett az Irányszög, szinte pontosan 270 fok, ami annyit tesz, hogy éppen szemből fog jönni a megvilágítás, alulról fölfelé merőlegesen. A Megemelést meghagytam 45-ön, a Mélységet 4-re állítottam be.

13. ábra

Buckázott rétegek a képablakban.

Menjünk sorban végig a rétegeken mindig rájuk kattintva a Rétegek ablakában, egészen az 5. emeletig, és a Szűrők alatt mindig hívjuk meg a Buckaleképezés újramegjelenítését. Ne az ismétlését válasszuk, mert minden egyes alkalommal be kell állítanunk a sajátréteget a leképezés alapjául. Ha végeztünk, akkor a 13. ábrán látható eredményt kapjuk a képablakban.

14. ábra

Leképezés síkra ablaka.

Az előkészítési műveletek utolsó lépése következik most: az alaprajzainkat megdöntjük, hogy oldalról-felülről nézhessünk rájuk. Kezdjünk megint a Földszinttel a Rétegek ablakában, mert fontos, hogy a legnagyobb kiterjedésű alaprajzon állítsuk be a leképezési paramétereket. A Szűrők —> Leképezés —> Leképezés objektumra funkciót bemutató illusztrációk a 14. ábrán, illetve amögött láthatók. Az illusztráció Fény, illetve Elhelyezkedés fülére kattintva új ablakban felbukkannak (kép-térkép). Az Anyag fülről nem készült ábra, mert fényt sem fogunk alkalmazni.

A Beállítások fül alatt csak egy helyen kell eltérni az alapértelmezésektől: jelöljük be az Átlátszó hátteret. Lapozzunk tovább a Fény fülre. Itt a Fénybeállításoknál a Fényforrás típusának legördülő menüjéből válasszuk ki a Nincs fényt. Végül lapozzunk az Elhelyezkedés fülre. A Forgatás alatt csak a Z-tengely értékéhez kell hozzányúlnunk. Most -60,0 fokot állítottam be. Ha -90-ig mennénk el, akkor csak egy vonalat látnánk, az alaprajzunk oldalsó élét, ha 0 fokot hagynánk, akkor szemben látjuk az alaprajzunkat, merőlegesen felülről. Beállítás után kattintsunk az Előnézet gombra, hogy lássuk is a beavatkozásunk majdani eredményét.

15. ábra

Bedöntött alaprajzok a képablakban.

Még egyre figyeljünk itt oda: előfordulhat, hogy a rétegünk széle jobbra-balra kilóg a látótérből. Ebben az esetben a Helyzet alatt szintén a Z-tengely skáláján balra csúsztatva a csúszkát kicsinyítsük a réteget, hogy teljesen beleférjen az előnézeti ablakba. Most erre nem volt szükség, tehát OKézhatunk. Alulról fölfelé haladva mindegyik épületrétegen ismételtessük meg a műveletet a Szűrők alatt a Leképezés objektumra ismétlésével. Most nem kell minden rétegnél beavatkozni, mint a Buckaleképezésnél.

Ezután az Eszköztárról válasszuk ki a körző alakú ikonnal jelzett Mérőeszközt, majd kattintsunk a kurzorunkkal az épületeink bal szélénél, és vízszintesen húzzunk egy szakaszt az épületcsoport jobb széléig. Alul, a képablakunk keretében leolvashatjuk, hány képpont széles az épületcsoportunk. Nekem most kb. 480-ra jött ki. Ez azért lényeges, mert az emeleteinket ecsetként fogjuk használni, és a GIMP legfeljebb 512 képpont szélességű ecsetet tud még kezelni. Az ennél nagyobb méretű ecset jobb szélét levágja. Ha tehát ennél nagyobb alaprajzunk van, akkor minden rétegünk méretét ugyanakkora mértékben csökkentsük átméretezéssel, hogy 512 képpont alá kicsinyítsük a szélességét.

Végül a képablak Réteg menüjéből a Réteg automatikus vágásával szedjük le a fölösleges átlátszó peremet mindegyik rétegünk széléről.

Most két lehetőség közül választhatunk. A rétegeinket ecsetként fogjuk használni. Egyszerűbb az eset, ha csak mindig vágólapra helyezzük az egyes rétegeket, s egy másik képben használjuk, mivel az Ecsetek ablakában a legelső ecset mindig a vágólap tartalma. így kevesebb dolgunk van, de a vágólap ecset legkisebb Távolsága 1,0-re állítható be. Húzáskor kissé recés nyomot hagy maga után, nem lesz olyan sima az épületek fala, mintha valódi ecsetként elmentettük volna a rétegeinket. Mindazonáltal aki akarja, így is dolgozhat.

16. ábra

Ecsetmentés ablaka.

Most viszont valódi ecseteket készítünk. Kattintsunk a Földszint rétegre a Rétegek ablakában, és Ctrl+c billentyű-kombinációval helyezzük vágólapra. Utána a Szerkesztés —> Beillesztés másként —> Új ecset utasításra felbukkan az ecsetmentés ablaka. Az ecset nevére írjuk be pl. azt, hogy Épület0, a fájlnévre pl. building0-t, és a Térközt vigyük le 0,0-ra, majd OKézzunk. Az új ecsetünk automatikusan meg fog jelenni az Ecsetek ablakában, frissítenünk sem kell.

17. ábra

Ecsetek ablaka új ecsetekkel.

Sorban mindegyik rétegünket mentsük el az 5. emeletig bezárólag Épület1, ..2, ..stb. névvel és building1,2 stb. fájlnévvel, mindig 0,0 Térközzel. Azért célszerű ilyen elnevezéseket alkalmazni, mert az Ecsetek ablakában ABC-sorrendben jelennek meg az ecsetek, s így egymás mellé fognak kerülni, nem kell őket összevadászni. Később, ha már nincs rájuk szükség ki is törölhetjük az új ecseteinket, hogy fölöslegesen ne lassítsák a GIMP betöltődését, vagy egy fájlkezelő programmal áttehetjük őket egy külön Ecsetek mappába, kiemelve őket onnan, ahol a GIMP tárolja őket.

A 17. ábrán piros nyilakkal jelöltem meg a Vágólap ecsetet, és a többi ecsetet a Földszinttől az 5. emeletig.

Ezzel a munka nehezén túl is vagyunk. Ha vágólap-ecsettel akarunk dolgozni, akkor ne csukjuk be az épületecset.xcf képünket, mert mindig onnan másoljuk be vágólapra az aktuális réteget, ha viszont rendes ecseteket készítettünk, akkor a segédképet be is csukhatjuk.

Épülettömb kirajzolása

18. ábra

Az alsó két szint.

Nyissunk új képet pl. 600x700 képpontos méretben, fehér háttérrel, és mentsük el épület.xcf néven. Nyissunk a Rétegek ablakában egy új réteget Épület néven, képméretben és átlátszó rétegkitöltéssel.

Az Ecsetek ablakában kattintsunk az Épület0 földszint ecsetünkre, és az Eszközbeállítások ablakában ellenőrizzük, majd szükség esetén állítsuk a méretezését 1,00-re. Legyen Normál módban, és 100% Átlátszatlanságú, vagyis maradjunk az alapértelmezések mellett. Viszont az Ecsetek ablakában állítsuk a Távolságot 1,0-re, a legkisebb értékre.

Kattintsunk a képablakba alul középtájt, majd a Shift és Ctrl billentyűnket lenyomva tartva húzzunk fölfelé egy függőleges szakaszt, amilyen magasra szánjuk a földszintet, és megint kattintsunk. A Shift-tel egyenes vonalban húzhatjuk az ecsetvonásainkat, a Ctrl billentyűvel pedig 15 fokos szögekben válthatjuk az irányt, vagyis kijavíthatjuk a pár fokos eltéréseket, hogy pontosan függőlegest tudjunk húzni.

A Rétegek ablakában megint nyissunk egy új réteget. Az előző beállításai megfelelnek, ezért egyszerűen csak OKézzunk. A következő rétegnek így automatikusan az Épület#1 nevet fogja adni a GIMP, és ez is lesz az 1. emeletünk.

Kattintsunk az Épület1 ecsetre az Ecsetek ablakában, és ismételjük meg a földszintnél alkalmazott műveletet. Elég, ha csak nagyjából pozicionáljuk az ecsetünk szaggatott körvonalait oda, ahol a földszinti rész felül befejeződött. Könnyen fedésbe hozhatjuk egymással a két réteget kirajzolás után. Nyomjunk m-et a billentyűzetünkön, vagy az Eszköztárról kapcsoljuk be az Áthelyezés eszközt (négyes nyílcsoport), kattintsunk a képablakba, és a billentyűzetünk kurzornyilaival toljuk a helyére az 1. emeleti réteget. Ezzel a módszerrel finoman, képpontonként tolhatjuk el föl-le, vagy jobbra-balra a rétegeinket. Utána jobb egérgombbal kattintsunk az Épület#1 rétegre a Rétegek ablakában, és a felbukkanó rétegmenüből válasszuk a Réteg kép-méretűvé alakítását.

A 18. ábrán az az állapot látható, amikor a földszint és az 1. emelet már ki van rajzolva, és illesztve van egymáshoz.

Most sorban a további ecsetekkel is végezzük el ugyanezeket a műveleteket: Új réteg nyitása, Épület#2, majd #3 stb. rétegek, és az Épület2, majd 3 stb. ecsettel kirajzolás, áthelyezéssel helyére igazítás, és Réteg kép-méretűvé alakítása. Persze minden Áthelyezés után, a következő festés előtt p-vel kapcsoljunk vissza ecset eszközre.
Természetesen egy-egy szint magasságát tetszőlegesnek vehetjük. Csak az a lényeg, hogy beleférjünk a képhatárba, de még ez sem fontos, meg is növelhetjük azt a Kép menüjéből a Rajzvászon méretének beállításával.

19. ábra

Árnyékecset beállításai.

Ha az épületeink által vetett árnyékot is szeretnénk még megrajzolni, akkor egyelőre még ne egyesítsük a rétegeinket. Most az egyszerűség kedvéért ugyan úgy lett beállítva a megvilágítás, hogy 1 fok kivételével (271 fok Buckaleképezésnél) éppen szemből, a szemlélő felől jön a fény, az árnyékok tehát az épületek takarásába esnek, vagyis nem kell árnyékot rajzolni. Azok kedvéért, akik viszont más beállítást készítettek, némi csalással egy kis árnyékot is rajzolok a képhez, hiszen csak mi tudjuk, hogy merőleges megvilágítás lett beállítva, más nem, és attól kissé eltérő szögben eső árnyék fel sem tűnik.

Értelemszerűen azokat az ecseteinket kell ehhez használnunk, amelyek az alapját képezik egy-egy jellegzetes épületrésznek. Először az Épület0 ecsetet válasszuk ki (ebben nincs benne a függőfolyosó, annak nem is szükséges látható árnyékot vetnie, de benne van a földszintes zöld épület.

Bekapcsolt ecset mellett az Eszközbeállítások ablakában kapcsoljuk be a Színátmenet használatát, és mindkét színre (előtér és háttér) állítsunk be feketét. (d billentyűvel előtérszínre beállíthatjuk a feketét, majd utána színpipettával a háttérszínre is). A Színátmenet az alapértelmezett Előtérből a háttérbe (RGB) legyen.

Nyissunk a Rétegek ablakában a földszinti, Épület nevű réteg alá egy új, átlátszó és képméretű réteget, és adjuk neki a Talajárnyék nevet, mivel ez lesz a talajra vetett árnyék.

20. ábra

Első talajra vetett árnyék.

Álljunk az ecsettel a földszinti épületek nagyjából alsó síkjára, kattintsunk a képablakba, majd Shift+Ctrl lenyomása mellett fölfelé és balra 15 fokos szögben (első ferde fokozat a függőlegestől számítva) húzzunk egy szakaszt és megint kattintsunk. Áthelyezéssel ezt is pozicionáljuk a helyére, majd a Réteg kép-méretűvé alakításával hozzuk összhangba a többi réteggel.

Még az Épület3 ecsettel is ismételjük meg a műveletet, hosszabbra kinyúlva. Ezt viszont biztonsági okból egy második Talajárnyék#1 rétegben tegyük, új réteget nyitva az előző paraméterekkel, hogy a fölösleget könnyen ki tudjuk szedni. Indíthatjuk megint a talajszintről, megint balra 15 fokban, és hihető magasságig húzzuk az ecsetet. Egy újabb, Talajárnyék#2 rétegben az Épület#4 ecsettel húzzunk árnyékot, 15 fokban balra a függőlegestől, végül az Épület#5 ecsettel megint 15 fokban balra föl egy újabb rétegben (Talajárnyék#3). A magasabb szintek által vetett árnyékot vagy lejjebbről indítsuk, de akkor hosszabb szakaszt húzzunk az ecsetünkkel, vagy följebbről, és akkor rövidebbet. Idézzük fel emlékeinkben, milyen épületárnyékokat láttunk, és aszerint dolgozzunk.

Ha valahol fölösleges árnyékot kapunk, akkor azt Radírral (Shift+e, vagy az Eszköztárról kiválasztva) radírozzuk ki. Utána fésüljük lefelé össze a Talajárnyék rétegeinket a Rétegek menüjéből az Összefésülés lefelé utasítással, hogy végül csak a legalsó maradjon meg. Ennek a rétegnek az átlátszatlanságát vegyük pl. 60%-ra. Végül a Réteg kép-méretűvé alakításával hozzuk képméretűre.

21. ábra

Épülettömb az összes árnyékkal.

Még egy hely van, ahol ezek után még muszáj árnyékot rajzolnunk (a többi elhanyagolható), és ez az ötödik emeleti torony, amely a kereszt alakú tömb hátsó tagjára vet árnyékot. Az Épület#4 és #5 réteg közé nyissunk egy új réteget képméretben, átlátszó rétegalappal Toronyárnyék néven.
Sima éles szélű ecsettel, pl. Circle (19)-cel a torony tövétől megint Shift+Ctrl lenyomása mellett balra 15 fokban, a torony tövétől kiindulva húzzunk egy egyenest, majd az épületen kívülre eső árnyékot radírozzuk ki ugyanezzel az ecsettel. Hogy jól lássunk, levehetjük a réteg átlátszatlanságát pl. 60%-ra, a kép nagyítását pedig 200%-ra növelhetjük.

Mivel most csak makettről van szó, ezért csak néhány elnagyolt részletet rajzolunk még hozzá: hátteret, ablakokat, esetleg fákat. Kezdjük a háttérrel.

22. ábra

Háttérhez alkalmazott színátmenet.

Kattintsunk a Rétegek ablakában a Háttér rétegre, majd L-lel kapcsoljuk be a Színátmenetet, a Színátmenetek ablakában pedig válasszuk ki a Caribbean blues átmenetet, vagy amelyik tetszik, csak az a lényeg, hogy legyen benne horizontvonal, láthatár. Az alkalmazott mód legyen Normál, az Átlátszatlanság 100%, az Eltolás 0, és Lineáris lefutási Formát válasszunk ki. A kép felső határától a vajszínű torony legfelső pontjáig húzzunk egy függőleges szakaszt a Ctrl billentyűnket lenyomva tartva közben. A láthatár vonalának a torony teteje fölé kell esnie, mivel eléggé magasról látunk rá az épületre.

23. ábra

Rétegek ablaka háttér befestése után.

Balra láthatók az egyesítés előtti képrétegek. Mindegyik Normál módban van, az Átlátszatlanságokat feltüntettem a rétegnevek mellett. Az árnyékokat végül is 40%-ra vettem a Háttér kifestése után, mert az megváltoztatta a fényviszonyokat.
Most már egyesíthetjük a rétegeinket: kapcsoljuk ki a Háttér réteg láthatóságát, kattintsunk jobb egérgombbal valamelyik látható rétegre, és a felbukkanó rétegmenüből válasszuk a Látható rétegek összefésülését. Az erre felbukkanó újabb ablakban válasszuk A képre illesztve módot, ha valahol elfelejtettük volna a Réteg kép-méretűvé alakítását. Utána állítsuk vissza a Háttér réteg láthatóságát. Az egyesített réteg a legalsó kiindulási réteg nevét fogja kapni, azaz Talajárnyék lesz.

24. ábra

Színjavított kép.

Egy kicsit javíthatunk a színeken is, ha szükséges. Ha valakit például zavar, hogy függőlegesen az egyes ecsetvonásos rétegek között színbeli eltérés van, akkor egyenletessé teheti azokat. Például most a földszinten és az első emeleten a kereszt alakú torony alja világosabb, mint a felső részek (a 20. ábrán még látszik). Színpipettával az Elő-/háttérszín ablakából vegyünk színmintát a felső részről, majd u-val, vagy az Eszköztárról kapcsoljuk be a Varázspálca-kijelölést alapértelmezett beállításokkal. Kattintsunk az átfestendő részre és a Szerkesztés menüjéből töltsük ki azzal a színnel, amelyikre beállítottuk a festési színt. A felső tornyot is karakteresebbé tehetjük, hogy a felénk forduló éle jobban kiemelkedjék. A baloldalát az f billentyűvel, vagy az Eszköztárról bekapcsolva alapértelmezett Szabadkézi kijelöléssel jelöljük körbe, és töltsük ki egy sötétebb sárgás színnel. Például vehetünk az eredeti színről színmintát, és az Elő-/háttérszín ablakában a Színskálákkal, pl. Érték (V) csatornán sötétíthetünk rajta.
A színjavított kép a 24. ábrán látható.

Ablakok beillesztése (kihagyható)

25. ábra

Lamellák ablaka.

Nyissunk egy új réteget a Rétegek ablakában Ablak alap néven, képméretben, átlátszó rétegalappal. A d billentyűnkkel állítsuk vissza a fekete-fehér színeket. A Szűrők —> Torzítás —> Lamellák úton hívjuk meg a Lamellák funkciót. Irányra először állítsunk be Vízszintest, az Elmozdítás legyen 50, és a Szakaszok száma 23.
Utána a Szűrők alatt a Lamellák újbóli megjelenítésével váltsunk Függőleges irányra, a többi értéket hagyjuk változatlanul. Ezzel elkészült egy négyzetrácsunk.

26. ábra

Ablaksor részlete.

Az Elő-/háttérszín ablakában állítsunk be valamilyen sötétszürke színt pl. Előtérszínnek. Most a 3c3c3c HTML-kódút választottam. Szín szerinti kijelöléssel (Shift+o, vagy Eszköztárról kiválasztva, alapértelmezett beállításokkal) kattintsunk valamelyik átlátszó részbe, és a Szerkesztés alól töltsük ki sötétszürkével. Utána a Kijelölés almenüjéből a Növeléssel növeljük meg 2 képponttal a kijelöléseket, majd fordítsuk meg, invertáljuk a kijelölést a Kijelölés-szerkesztő ablakában. Ctrl+x billentyű-kombinációval vágjuk ki a fölösleget. Ekkor a 26. ábrán látható mintázatot kapjuk, ahol az ablaksorozat mögött, az átlátszó részeknél átlátszik a háttér kék-fehér-zöld színe.

27. ábra

Kis csempe ablaka.

Ez még túl nagy ablakméret, kicsinyítsük. A Szűrők —> Leképezés menüjéből válasszuk a Kis csempét. Ezen belül dolgozzunk a Megadott csempével. Megfelel erre az ekkor alapértelmezett 2. sor 2. oszlop csempéje. Ennek az ablaksornak már nagyjából jó a mérete.

Innentől kezdve már többféleképpen is haladhatunk. Most azt a változatot mutatom be, amikor kivágunk egy kisebb darabot (vagy tetszés szerint darabokat) ebből az Ablak alap rétegből, nagyjából egy épület oldalfal méretben, és ezt a kis darabot igazítjuk a ferdén látszó falakhoz.

Az Ablak alap réteg átlátszatlanságát vigyük le kb. 20%-ra, hogy jól lássuk, mi van mögötte. Az f billentyűnkkel kapcsoljuk be a Szabadkézi kijelölést (vagy r-rel a Téglalap-kijelölést, ahogy tetszik), és ráhagyással jelöljünk ki egy, valamelyik épület oldalfalhoz durván illeszkedő téglalapot az ablaksorból az átlátszó, azaz az ablakok közötti részben haladva a kijelöléssel. Utána Ctrl+c-vel mentsük ezt el vágólapra, majd Ctrl+v-vel másoljuk vissza a képbe. A Rétegek ablakában ez legfelül fog megjelenni, mint Lebegő kijelölés (Beillesztett réteg). Jobb egérgombbal kattintsunk rá, és a rétegmenüből válasszuk az Új réteget. Utána az "Ablak alap" réteg láthatóságát kapcsoljuk ki. Az m billentyűnkkel, vagy az Eszköztárról válasszuk ki az Áthelyezést, és az ablaktéglalapunk egyik sarkát toljuk az egyik falrész sarkához.

29. ábra

Nyírás 200%-os nagyításon a képablakban.

28. ábra

Nyírás ablaka.

Utána válasszuk a Nyírás eszközt az Eszköztárról, és kattintsunk bele a rétegbe a képablakban. Dolgozzunk nagyobb, pl. 200%-os nagyításon. Az Y irányú nyírást kell igénybe vennünk. A nyírással módosított téglalapot a régi előtt fogjuk látni a képablakban. Állítsuk az ablaksor élét párhuzamba az épület élével. Ehhez most -25-ös Y irányú nyírást kellett beállítani, majd kattintsunk a Nyírás gombra.

Most f billentyűvel kapcsoljuk be a szabadkézi kijelölést, és a megtartandó részt jelöljük körbe úgy, hogy csak egész ablakok kerüljenek bele. Ha a Ctrl billentyűt lenyomva tartjuk, akkor a szabadkézi kijelölésnél is működik a függőlegesben tartás. Ha kell (most kellett), Áthelyezés eszközzel toljuk előbb a helyére. A kijelölt részt Ctrl+c, majd Ctrl+v-vel illesszük be a képbe, és a rétegmenüből megint válasszuk az Új réteget, de ezt megint csak a rétegmenüből nevezzük át Ablaknak. Ez azért kell, mert a nyírt réteg még máshol is használható további igazítás nélkül. Lépjünk vissza az első beillesztett rétegre, az eredeti nyírásunkra, Áthelyezéssel toljuk új helyre, szabadkézi kijelöléssel megint jelöljük ki belőle a szükséges részt, mentsük vágólapra, majd Ctrl+v-vel illesszük a képbe, alakítsuk új réteggé, megint Ablak-ra nevezzük át (Ablak#1 nevet fogja adni neki a GIMP).

Így haladjunk végig az épületeink oldalfalain, amíg találunk a nyírt ablakrétegünkkel párhuzamost falakat. A baloldali narancsosabb sárga épületeknél már igazítani kell egy kicsit a Beillesztett réteg nevű, egyszer már nyírt rétegünkön újabb nyírással, mert a rövidülés miatt ott egy kicsit más szögre van szükségünk. Az épületeink ugyanis csak felületes ránézésre tűnnek axonometrikusnak, párhuzamos élűnek, a valóságban már ezek is perspektivikusak egy kissé. Az Y-irányú nyírást itt még +1-re vettem igazításképpen. A hátrafelé futó falakhoz használhatjuk a Beillesztett réteg Tükrözését, az Eszköztárról kiválasztva, ismételten a nyírást és a szabadkézi kijelölést-másolást.

Ha akarjuk, még további részletekkel is gazdagíthatjuk a képünket, de ez ennél a makettképnél nem szükséges. Ha a legfontosabb falakra készítettünk ablaksort, akkor az Ablak nevű első rétegtől az Ablak#7-ig összesen 8 ablakos rétegünk van. Ezeket fésüljük össze eggyé.

A Beiilesztett réteget, amelyet nyírtunk és felhasználtunk alapul, most már ki is törölhetjük a képből a Rétegek ablakában. Ugyancsak töröljük az Ablak alap nevű réteget is. Így összesen 3 rétegünk maradt: alul a Háttér, fölötte az épületeink a Talajárnyék nevű rétegben, és legfelül az Ablak.

Makett fa rajzolása (kihagyható)

30. ábra

Gömbtervező ablaka.

Aki nem akar makettet rajzolni, mert más a célja, az ezt a fejezetet át is ugorhatja.

Ha makettként kezeljük a képünket, akkor még jól mutat némi fa is rajta. Ez a melléklet erre mutat be egy példát. Nyissunk új réteget a Rétegek ablakában Fa néven. Legyen átlátszó és képméretű. Utána a képablakban a Réteg menüjéből a Réteg átméretezése funkcióval méretarányosan (azaz a lánc be van kapcsolva, hogy együtt változzon a Szélesség és a Magasság) kicsinyítsük le 200x200 képpontos méretűre. Így az új réteg a képünk közepére fog kerülni.

A képablakban a Szűrők —> Megjelenítés —> Gömbtervező útvonalon hívjuk meg azt a funkciót, amellyel mintás és árnyékolt gömböt tudunk egyszerűen készíteni. A Tulajdonságok alatt a Textúra legördülő menüjéből stílusosan válasszuk ki a Fát (bár ez nem szükséges,más textúra is jó), s a Színek téglalapjai közül a baloldali fehérbe kattintsunk bele. Erre felbukkan egy színbeállító ablak. Abban állítsunk be magunknak tetszőleges zöld színt.

Az Örvénylés csúszkájával állítsunk be egy lombra emlékeztető mintázatot (ehhez most 1,5-re kellett venni az értékét), végül a Kitevőt állítsuk be pl. 0,40-re, hogy világosabb színt kapjunk. OKézzunk.

31. ábra

Gömb a képablakban.

Erre a képablakban megkapjuk a gömbünket, amely teljesen be fogja tölteni a 200x200-as négyzetes rétegünket. A Rétegek ablakában jobb egérgombbal hívjuk elő a rétegmenüt, és válasszuk a Réteg kép-méretűvé alakítását, hogy legyen még helyünk a gömb körül.
Az Eszköztárról válasszuk ki a Tükrözést, az Eszközbeállítások ablakában gondoskodjunk arról, hogy a vízszintes tükrözés legyen beállítva, és a képablakba kattintva fordítsuk meg a gömbünket, hogy annak a fényviszonyai jobban hasonlítsanak az épületünk megvilágításához.

32. ábra

Maszatolás beállításai.

Igazítsunk egy kissé a falombunkon. Kapcsoljuk be az 's' billentyűnkkel a Maszatolást. Dolgozzunk a Circle (13) éles szélű ecsettel, 1,00-es Méretezéssel. Kapcsoljuk be az Elszórást is, és annak mértékét vegyük 2 és 3 közé, pl. 2,87-re. A sűrűséget vigyük fel 100%-ra. Ilyenkor egy kiinduló pontra kattintva húzással mintegy másolhatjuk a kiinduló ecset alatti területet, változatlan formában.

33. ábra

Lomb és törzs a képablakban.

A lombgömb kerületétől egy kissé beljebbről indítva kifelé húzzunk rövid szakaszokat a kurzorral, mintha ágak állnának ki a lombozatból. Esetleg a gömb belsejében is imitt-amott húzhatunk egy-egy szakaszt.

Az Elő- és háttérszín ablakában állítsunk be előtérszínnek valamilyen barnát, pl. a 733720-t, és rajzoljunk lefelé törzset a fának (p-vel váltsunk ecsetre, maradhat Circle (13) ecset, 1,00-es méretezéssel), majd egy sárga színnel (d5d349) a megvilágításnak megfelelően nagyjából a törzs középtől egy kicsit jobbra húzzunk egy vagy több függőleges csíkot, ahogy megkívánják a törzs és ágkezdeményeink. Shift+u-val kapcsoljuk be a kézi elmosást, 100%-os sűrűséggel, és Circle Fuzzy (19) ecsettel mossuk egy kissé össze a sárgákat és barnákat (33. ábra).

34. ábra

Színátmenet árnyékoláshoz.

Az Eszköztárról vagy az L billentyűvel kapcsoljuk be a Színátmenetet, a d billentyűvel állítsuk vissza a fekete-fehér színpárt, válasszuk ki a Színátmenetek ablakából az Előtérből a háttérbe (RGB) színátmenet, és fordítsuk meg, hogy fehérből feketébe haladjon. A színátmenet módjára állítsunk be Gyenge fényt, a lefutási Forma pedig legyen Sugaras.

A Rétegek ablakában zároljuk a Fa réteg átlátszó területeit, kipipálva a Zárolást, hogy az átlátszó területre ne tudjanak kiterjedni a következő műveletek. Álljunk a lomb középvonalában annak felső harmadához (ahol a legtöbb fénynek kell érnie a lombot az eddig alkalmazott megvilágítási viszonyok mellett), majd kattintással és húzással egy kicsivel a lomb alsó határa alá, a törzs felső harmadáig húzzunk egy szakaszt. Ezzel beállítjuk azt a fényviszonyt, amelyet az épületeink körül kapnának megvilágításként a fáink, mivel felülről, és egy kissé jobbról vannak megvilágítva, ha már az épületárnyékokat így rajzoltuk.

35. ábra

Árnyékolt lomb kijavított törzzsel.

Az Eszköztárról vagy az s billentyűvel váltsunk megint Maszatolásra, az Elszórást kapcsoljuk ki, és váltsunk Circle (13) ecsetre. Javítsuk ki a fatörzs hibáit (l. 35. ábra).

36. ábra

Festékszóró beállításai.

Árnyaljuk is egy kissé a fánkat, hátha egyszer nagyobb méretben is használni szeretnénk. Az Eszköztárról, vagy az 'a' billentyűvel kapcsoljuk be a Festékszórót a még mindig zárolt rétegre (36. ábra). Állítsuk a módot Szemcsés összefésülésbe, az Átlátszatlanságot 50%-ra, dolgozzunk a Circle Fuzzy (19) ecsettel, 1,00-es Méretezéssel, a többi paramétert pedig hagyjuk alapértelmezésben. Az Előtérszín még mindig legyen fekete. A lomb közepén is árnyaljunk úgy, hogy a szemlélő felé kinyúlni látsszanak a világosabb ágvégek, és a törzset két oldalról is sötétítsük, hogy hengeresebb legyen.

37. ábra

Fa buckaleképezése.

A Rétegek ablakában duplázzuk meg a Fa réteget, és a másolatán futtassuk le a Buckaleképezést (Szűrők alatt a Leképezések között). A sajátréteget válasszuk ki a leképezés alapjául, a Leképezés típusa legyen Gömbszerű, nagyjából 85 fokra vegyük a megvilágítás Irányszögét, a Megemelést vigyük kb. 30-ra, és elég nagy, 21-es Mélységgel dolgozzunk.

38. ábra

Elkészült lombos fa.

Utána váltsunk Radírra (Shift+e), és Circle Fuzzy (19) ecsettel, 100%-os Átlátszatlansággal, 2,70-es Méretezéssel, majd szükség esetén annál kisebbel vegyünk el a buckázott lomb széléből, a lombon belül sötétebbnek szánt helyekből, és imitt-amott a törzsből is, ahol túl sok lenne a fény. Középen, és a kiugrónak szánt ágvégeken hagyjuk meg a buckázott réteget, majd fésüljük rá azt az alatta fekvő Fa rétegre a rétegmenüből. Ha úgy találjuk, akkor a Festészóróval, annak korábbról ittmaradt beállításaival árnyaljuk még helyenként a lombot.

Ezután a képablakban a Réteg menüből a Réteg automatikus vágásával csökkentsük a rétegünk méretét, majd Áthelyezéssel (az Eszköztárról kiválasztva, vagy az m gyorsbillentyűvel) toljuk a fánkat a kép felső határa alá, hogy alatta maradjon még hely. A Rétegek ablakában készítsünk másolatot erről a Fa rétegről, azt pedig toljuk lejjebb az Áthelyezéssel.

39. ábra

Fényerő-kontraszt ablaka.

Alakítsuk feketévé ezt a második fát. Erre több módszer is van: följebb vágólap ecsetként fekete-fekete színátmenettel új rétegben alakítottunk feketévé egy képet az épületárnyékoknál, most egy másik módszert fogok használni.

A képablakban a Színek menüjéből hívjuk meg a Fényerő-kontrasztot. A csúszkákat toljuk a skálájuk szélső értékére; a Fényerőt vegyük le minimumra, a Kontrasztot pedig maximumra. Van olyan eset, amikor ez elég is, de nem mindig. Most például még maradtak színes foltok.

40. ábra

Küszöbszint ablaka.

Megint a Színek menüjéből válasszuk ezúttal a Küszöb funkciót, és a középső csúszkát toljuk át a spektrumban látható apró csúcs túloldalára. Ettől az egész fa színtiszta fekete lesz.

41. ábra

Nem méretarányos átméretezés.

Az Eszköztárról válasszuk ki az Átméretezést, amellyel alapértelmezésben nem méretarányosan átméretezhetjük a rétegünket. Kattintsunk a rétegünkbe a képablakban, és a határoló téglalap felső élén középen látható kis négyzetbe kattintva húzással nyomjuk össze lefelé a fekete fánkat. A későbbiekben árnyéknak használt fekete fa magasságánál azt vegyük figyelembe, hogy milyen hosszú árnyékokat rajzoltunk az épületeinknek. A faárnyék hossza legyen azzal összhangban.

Áthelyezéssel toljuk el úgy az árnyékunkat, hogy a jobboldalánál egy, már meglévő épületárnyékot lássunk. A kissé ferdén futó épületárnyékok miatt ugyanis itt is el kell forgatnunk egy kissé a faárnyékot.

42. ábra

Forgatás ablaka.

Az Eszköztárról válasszuk ki a Forgatást, kattintsunk a rétegbe a képablakban, és a felbukkanó forgatási ablakban a csúszkával állítsuk a fa törzsét párhuzamosra az épületárnyékkal. Ez most -14,92 fok táján következett be. Az ábrán kis piros nyíllal jelöltem meg a fatörzs és épületárnyék közötti rést.

Ha még tovább akarunk kukacoskodni, akkor a már ismert Nyírás eszközzel hozzuk vízszintesebbre a faárnyék lombját. Ehhez most az Y irányú nyírás értékét +60-ra kellett venni.

Az árnyékot tartalmazó Fa másolata réteget léptessük a Fa réteg alá a Rétegek ablakában, és Áthelyezéssel (m) toljuk el az árnyékot úgy, hogy az eredeti fatörzs és az árnyék fatörzs alja egybeessen. Vegyük le az árnyékos réteg Átlátszatlanságát 60%-ra. Fésüljük rá a Fa réteget a Fa másolatára, majd Ctrl+c-vel mentsük vágólapra.

A Rétegek ablakában nyissunk egy új réteget képméretben, átlátszó rétegalappal, Fák néven. Kapcsoljuk ki a Fa másolata réteg láthatóságát a Rétegek ablakában a szemet ábrázoló ikonjára kattintva, majd a p billentyűvel kapcsoljuk be az Ecsetet. Az Ecsetek ablakában válasszuk a legelső, Vágólap ecsetet.

Egy-egy kattintással hátulról haladva előre, egyre nagyobb ecsetméretet alkalmazva pöttyözzünk fel fákat az új rétegünkbe.

43. ábra

Axonometrikus jellegű képváltozat.

Utolsó simításként lépjünk a Talajárnyék rétegre a Rétegek ablakában, és javítsunk az épületeink színein. Ha kevés módosítással beérjük, akkor a képablakban a Színek menüjéből válasszuk a Fényerő-kontrasztot. A bemutatott képhez a Fényerőt -68-ra, a Kontrasztot pedig 54-re vettem A 43. ábrára rákattintva a nagyobb méretű változat is megtekinthető.

44. ábra

Rétegek ablaka 3.

Ennek a változatnak axonometrikus a jellege, bár nem teljesen az. Ezt a hatást az idézi elő, hogy a vízszintes vonalak ugyan rövidülésben vannak, a láthatár egy pontja felé összetartanak, de fölfelé haladva minden szintre ugyanabban a szögben nézünk rá. Ha a Leképezés síkra funkciónál az egyes szinteken változó szöget alkalmaztunk volna, nem egységesen -60 fokot, hanem fölfelé haladva fokozatosan eljutottunk volna teszem azt a -75 fokig, akkor a magasabban fekvő emeletekre egyre laposabb szögben látnánk rá, viszont a függőleges vonalaink nem illeszkednének jól. Ebben a módszerben tehát van egy kis csalás: sem nem teljesen axonometrikus, sem nem tisztán perspektivikus.
Az axonometrikus jellegű kép végső rétegei a 44. ábrán láthatók. Mindegyik Normál rétegmódban van, és 100% az Átlátszatlansága.

Meghagyhatjuk így is a képet, de van még egy izgalmasabb lehetőségünk: az, hogy fokozzuk a perspektivikus hatást.

Távlati hatás előállítása (kihagyható)

A képablakban a Kép menüjéből a Kétszerezéssel készítsünk másolatot a képről. Ezen a Fa másolata és a Háttér réteg láthatóságát kapcsoljuk ki a Rétegek ablakában, majd jobb egérgombbal valamelyik látható rétegre kattintva hívjuk meg a rétegmenüt. Ebből válasszuk a Látható rétegek összefésülését, s a hozzá társuló ablakban pedig a Képre illesztve lehetőséget.

Az egyesített réteg a Talajárnyék nevet fogja kapni a GIMPtől. A képablakbeli Réteg menüből válasszuk a Réteg automatikus vágását, mert a következőekben alkalmazott Perspektíva eszköz akkor használható a legjobban, ha a rétegünk csak információt tartalmaz, fölösleges átlátszó keretet nem.

45. ábra

Perspektíva alkalmazása a képablakban.

Az Eszköztárról válasszuk ki tehát a Perspektívát, és kattintsunk a képablakba. Próbálkozással és visszavonással (a Szerkesztés alól, vagy a Visszavonások ablakában) torzítsuk úgy a képet, hogy hatásos, de hihető látványt kapjunk. Ehhez most függőlegesen fölfelé megnyújtottam a réteget, és a jobboldalát ferdén lefelé balra beszűkítettem. Utána Áthelyezéssel toljuk be az épületeinket vízszintesen a kép közepére. A Réteg menüből válasszuk a Réteg kép-méretűvé alakítását.

Ha már sikerült izgalmasabbá tennünk a látványt, akkor elgondolkodhatunk egy másfajta háttérről is, amely jobban illik hozzá. Legyen ez például egy kis földgömb a síkság helyett.

46. ábra

Sugaras színátmenet beállítása.

Kattintsunk a Háttér rétegre, és kapcsoljuk vissza a láthatóságát. L-lel, vagy az Eszköztárról kapcsoljuk be a Színátmenetet (46. ábra). Ebben, vagy a Színátmenetek ablakában válasszuk ki a Caribbean blues átmenetet, és fordítsuk meg az irányát, hogy zöldből a kék felé haladjon. Az Eltolást állítsuk be 50,0-re, a lefutási Forma pedig legyen Sugaras.

47. ábra

Színátmenetes szakasz húzása a képablakban.

Húzzunk egy szakaszt a kép középvonalából indítva a kép alsó határa alól a kép jobb felső sarkáig. Ettől már kapunk egy zöld kört, de ez még túl lapos. Adjunk neki 3D jelleget, hogy gömbölyűnek látsszon.

48. ábra

Ellipszis-kijelölés beállítása.

Az e billentyűvel kapcsoljuk be az Ellipszis-kijelölést, Rögzítsük 1:1 Méretarányra, hogy kört kapjunk, pipáljuk ki a Kiterjesztést középről, és állítsunk be 50,0-es Lágy szélt. Húzzunk akkora sugarú kört, hogy annak az íve párhuzamos legyen a háttér láthatárvonalával (horizont), majd toljuk rá a kijelölés körívünket a horizontra.

49. ábra

Sugaras színátmenet beállítása.

Még egy utolsó nekirugaszkodással váltsunk vissza az L billentyűnkkel, vagy az Eszköztárról a Színátmenetre, állítsuk Szemcsés összefésülésbe, vegyük le 40%-ra az Átlátszatlanságát, állítsunk be fekete-fehér színt (d billentyűvel), Előtérből a Háttérbe (RGB) színátmenetet, 50,0-es Eltolást, és Sugaras lefutási Formát.

A kép középvonalában a kép alsó határa alól indítva, éppen egy képmagasságnyival az íves ellipszis-kijelölés vonalától lefelé kattintsunk, és onnan fölfelé a kijelölésig húzzunk egy szakaszt. Utána szüntessük meg a kijelölést annak menüjéből, vagy a Kijelölés-szerkesztő ablakában (X gombjával).

Ha akarjuk, akkor még bármilyen módon feldolgozhatjuk rajzzá, festménnyé stb. a képet, vagy egyszerűen vázként használhatjuk, és felülfesthetjük, mert a falak határoló vonalainak a lefutása belőle a lényeg. Most már méretre vághatjuk, egy réteggé lapíthatjuk és elmenthetjük tetszőleges néven, és kiterjesztéssel. Ezen a példányon még utoljára lefuttattam a Fényerő-kontrasztot, ahol csak a kontraszton állítottam, nevezetesen 10-re véve az értékét.


A képek előállításához GIMP for Windows 2.6.4 képfeldolgozó programot használtam a sourceforge.net jóvoltából.


 
Kezdőlap | GIMP tutorialok 1. | GIMP tutorialok 2. | Inkscape tutorialok | Képsorozatok | Honlaptérkép | Pihentetőül | Kapcsolat | Lap tetejére

Creative Commons License
Ahol másként nincs jelezve, a honlap tartalma a Creative Commons Nevezd meg!-Így add tovább! 3.0 Licenc feltételei szerint használható fel.
Szerző: Improcyon