Képjátékok — Fraktálecset/Tutorial

Saját fraktál és fraktálecset készítése GAP-pal

1. ábra

A tutorialban megemlített gyorsbillentyűknél a gyári beállításokra hivatkozom. Ha valaki ezeket átállította, akkor értelemszerűen a saját kódjait alkalmazza.

A forráskép készítését külön nem ismertetem, mert mindenki olyan képből indul ki, amilyenből akar, másrészt középfokozatú GIMPeseknek ilyen kép készítéséhez már semmiképpen sem kell segédlet.

A bemutatott képecske 100x109 képpontos méretű, és két rétegű: alul egy sima fehér háttérréteg, és fölötte átlátszó kitöltésű rétegben egy szürke-fekete rajzolat (Útvonalakkal készült). A fehér háttér csak azért kell, hogy jobban lássunk a rajzoláskor. A forrásképnek a forráskép.xcf nevet adtam, és mindenképpen XCF formátumban mentsük el, mert a GAP csak akkor tudja feldolgozni. Ehhez a munkához nyissunk egy külön mappát, például Fraktál néven, és eleve abba mentsük el a forrásképünket, hogy minden egy helyen legyen. Lehetőleg ne legyen túl nagy méretű sem ez a kép, különösen ha sok képkockás sorozatot akarunk belőle készíteni, hogy ne terheljük fölöslegesen a számítógépünket. A forrásképet hagyjuk megnytiva, mert csak így tudja használni a GAP.

Még egy kiinduló kép kell: egy egyszerű sima fehér négyzet. Ezt pusztán új kép nyitásával (Ctrl+n) elkészíthetjük. Méreteinél vegyük figyelembe, hogy a fraktálminta alapjául szolgáló alapképet milyen irányban és méretezéssel akarjuk képkocka-sorozatba illeszteni. Fontos, hogy a művünk elférjen a kép határain belül, de azért szükségtelenül nagy se legyen. Most a 100x109-es forrásképhez egy 300x300 képpontos új képet nyitottam az alapértelmezett fehér háttérszínnel, és ezt szintén a Fraktál nevű mappába mentettem fraktál_000001.xcf néven. A GAP a .......000001.xcf kiterjesztésű képkockát tudja feldolgozni, de a fájlnév eleje közömbös, akármi lehet.

2. ábra

Eddig tehát két képünk van a Fraktál mappában, és mind a kettő meg van nyitva. Innentől kezdve a fraktál_000001.xcf képablakból dolgozzunk, annak a menüjéből kiindulva. A menüsorban a Video tartalmazza a GAP funkciókat. Először válasszuk ki a Video menüjéből a Duplicate Frames funkciót (Képkocka felsokszorozása).

A. Most még csak 1 képkockánk van, ezért csak 1-től 1-ig (From Frame 1 To Frame 1) képből indulhatunk ki. Döntsük el, hogy összesen hány elemes fraktálszerű tüneményt akarunk csinálni, és az N times sorba azt írjuk be, hogy az első képkockán kívül még hányra lesz szükségünk. Most 9-kockás képet készítünk, ezért még 8-másolatot készítünk a már meglévő egy mellé. OKézás után akár meg is nézhetjük a Fraktál mappánkat, ahol megtaláljuk mind a kilenc képkockát ...001.xcf-től ...009.xcf-ig bezárólag.

3. ábra

B. Gyorsan végezhetünk, ha az alakzatunkat egy útvonal mentén mozgatjuk. A fraktál_000001.xcf képünkben állva nyomjunk b-t a billentyűzetünkön, hogy bekapcsoljuk az Útvonalak eszközt, és vegyünk fel vele valamilyen útvonalat. Fontos a fölhelyezett pontok sorrendje, mert a GAP ezt a sorrendet fogja követni. Most egy csigavonalban mozgatjuk a forrásképünket, a kis leveles ágat, méghozzá úgy, hogy a kiinduló 1-es pontnál legyen a legnagyobb méretű, és a további 8 képkockán keresztül fokozatosan csökkenjen a mérete, valamint forduljon el balra becsavarodva.
Ezért az 1-2-3 sorrendben vegyük föl a pontokat.

4. ábra

C. A Video alól most hívjuk meg a Move Path funkciót, amelynek ablaka jobbra látható. Ezzel fogjuk a leveles ág forráskép-rétegünket elforgatva, és közben lekicsinyítve beilleszteni a képkockasorozatunkba.

1. A megnyitott képeinket felül a Source Image/Layer (Forráskép/Forrásréteg) legördülő menüjében érhetjük el. Most csak a forráskép.xcf két rétege van benne, és mindjárt a felsővel, a szürke leveles águnkkal jelentkezik be, amelynek még korábban az Ecset nevet adtam. Ha más réteg jelentkezik be, akkor válasszuk ki a legördülő menüből a megfelelőt, ha pedig nincs megnyitva egy kép sem, akkor az Üres felirat fogad bennünket. Ebben az esetben nyomjuk le alul a Mégse gombot, nyissuk meg a kívánt képet, és újra hívjuk meg a Move Path-t.

2. Második lépésként állítsuk be a léptetési módot (Stepmode) annak legördülő menüjéből. A Loop-pal (Hurok) jeletkezik be, de ez most nem jó nekünk, válasszuk helyette a None-t (Nincs).

3. Jobbra meghagyhatjuk a rétegmódra a Normál-t, de az Igazítási módra (Handle) válasszuk a Center-t a legördülő menüből. Ebben az esetben a forrásképünk kellős közepét fogja alapul venni a GAP az igazításhoz, s mivel útvonal mentén fogjuk besoroltatni az ecsetrétegünket, ez a legjobban átlátható, és legkönnyebben kezelhető a számunkra.
A biztonság kedvéért nézzük meg, hogy a GAP tényleg az elsőtől az utolsó képkockáig fogja-e elvégezni a feladatát. Jobboldalt alul a From Frame 1 To Frame 9 látható, azaz az elsőtől az utolsó képkockáig, s ezek alatt még láthatjuk, hogy a most beiktatandó réteget a 0. rétegbe akarja tenni a Veremben (Layerstack), hogy minden egyes képkockánál ez legyen a legfelső réteg, amelyet láthatunk a rétegek ablakában. Ez jó is, hagyjuk változatlanul.

4. Hogy lássunk is valamit, a 4. lépésként az Előnézet ablaka (Preview) alatti Instant Apply-hoz (Azonnali alkalmazás) tartozó kis négyzetet pipáljuk ki belekattintva. Erre az elnézeti ablak bal felső sarkában meg fog jelenni a kis forrásrétegünk jobb alsó térnegyede.

5. Most a billentyűzetünkön nyomjunk Shift-et, és ezzel egyidejűleg kattintsunk a Grab Path feliratú gombra (Útvonalra húzás). Erre föl megjelenik az előnézeti ablakban az útvonalunk annyi pontra felosztott képe, ahány képkockát beállítottunk eredetileg, ami most 9-et jelent. A GAP az első pontra (First Point) húzza rá a forrásrétegünk közepét (a központosító Center miatt). Ezt a pontot értelmezi First Point-nak a GAP, de ezt külön nem kell neki megmondani.

6. Mivel a leveles képecskénk nem pontosan abban az ívben áll, amilyenben szeretnénk látni, ezért a Rotate (Forgatás) skáláján állítsunk be olyan szögelfordulást, amelynél már tetszik nekünk a látvány. Pozitív skálaértékeknél jobbra fog forgatni a GAP, negatív értékeknél pedig balra. Most +15 foknál találtam megfelelőnek a látványt.

5. ábra

7. Most az utolsó pont paramétereit fogjuk beállítani. A Shift billentyű lenyomása mellett kattintsunk a Last Point (Utolsó pont) feliratú gombra, mire a GAP rögtön annál jeleníti meg az egyelőre még nagy méretű, és el nem forgatott leveles águnkat.

8. Most balra szeretnénk elforgatni a rétegünket, ezért az utolsó képkockára valamilyen negatív forgatási szöggel próbálkozzunk. Nekem most -275 foknál tetszett az eredmény.

9. Következő lépésként állítsuk be a végső méretet. Most nem akarunk a forrásrétegünk arányain változtatni, ezért elég a Width (Szélesség) vagy a Height (Magasság) közül az egyiket beállítani. Jelenleg 50%-osra csökkentettem az eredetileg 100%-os méretet.

10. Most rá kell vennünk a GAP-ot, hogy a két szélső pont közötti köztes pontokra egyenletesen ossza el az elforgatási szögeket és a méretet. Az eddigiektől eltérően a Ctrl billentyűnket nyomjuk le a billentyűzetünkön, és közben kattintsunk a Reset All Points (Az összes pont újraszámítása) feliratú gombra.

Akkor még ellenőrizzük magunkat és a GAP-ot is, hogy az fog-e történni, amit szeretnénk. Ezt kétféleképpen is megtehetjük. Az egyik mód, hogy az alsó sorban rákattintunk az Anim Preview gombra, és a felbukkanó ablakban kijelöljük az Exact object on frames opciót és Okézunk, mire a GAP összefűzi egy képbe a különálló képkockáinkat és feldobja hozzá a lejátszás ablakát, amelyben kis sebességgel, pl. 12,5%-on megnézhetjük a művünket (részleteket l. például Mozgó forgástest I. 5-6. ábrájánál). Ha jó, akkor csukjuk be a Lejátszás ablakát és a Névtelen többrétegű képünket mentés nélkül, majd a Move Path ablakában OKézzunk.
Most viszont egy másik módot alkalmazunk az ellenőrzésre. Az 5. ábrán láthatóan megpirospöttyöztem a Prev(ious) Point (Előző pont) és a Next Point (Következő pont) feliratú gombokat. Ha a Shiftet lenyomva ezekre kattintunk, akkor oda vissza gyalogolhatunk a pontjaink között, és az Előnézet (Preview) ablakában mindjárt látni is fogjuk az eredményt.

11. Ha jól sikerült a munkánk, akkor nyomjuk le az OK-t, és várjuk meg, amíg a GAP elvégzi a feladatot. Ha valamit eltévesztettünk, akkor viszont a Mégse gombbal szálljunk ki, majd újra hívjuk be a Video alól a Move Path-t, és kezdjük előlről a műveleteket.

6. ábra

Most még feldolgozzuk a beillesztett rétegünket mind a kilenc képkockában. Először elmossuk egy kissé, mert utána domborítjuk, s az elmosott képen ad szép eredményt, végül még színezzük is egy kicsit.

D. A fraktál_000001.xcf első képkockánk menüjéből most a Frames Modify (Képkockák módosítása) funkciót válasszuk ki a Video menüjéből. Felbukkanó ablaka balra látható. Itt is az elsőtől a kilencedik kockáig akarja alapértelmezésben feldolgozni a képkocka-sorozatunkat, méghozzá annak a 0. rétegét, ahogy azt az ablak közepe alatt a Layer Pattern-hez (Munkaréteg) tartozó beviteli mezőben látjuk. Most éppen ez kell nekünk. Felül a piros nyíllal jelölt Function (Funkció) gombra kattintsunk rá. Annak legördülő menüjében válasszuk az Apply filter on layer(s) sort (Szűrő alkalmazása a réteg(ek)en), és utána még nyomjuk le a jobb alsó sarokban látható OK gombot.

Erre fölbukkan a szűrőválasztó ablak (7. ábra). Ezen belül, a gördítősávos kis ablakban kereshetjük ki a nekünk kellő szűrőt, amely a plug-in után abc-sorrendben sorakozik, angol nyelven. Gauss-elmosással kezdünk, ezért legyen az első szűrő a plug-in-gauss.

7. ábra

Két lehetőségünk van: vagy állandó értékekkel mosatjuk el a leveles águnkat mind a kilenc képkockában, vagy változó értékekkel dolgozunk. Mivel eléggé nagy méretbeli különbség van a két szélső képkockához tartozó leveles águnk között, ezért a képkocka-sorozaton keresztül folyamatosan változó elmosási sugarat célszerű alkalmaznunk, azaz kattintsunk az Apply Varying feliratú gombra.

Erre a GAP külön még egyszer feldobja a monitorunkra a fraktál_000001.xcf első képkockánkat, és mellékeli hozzá a Gauss elmosás ablakát. Ebben a jelen mérethez illő 2,5-ös elmosási sugarat állítottam be vízsszintesen és függőlegesen is. OKézás után a GAP végrehajtja a műveletet az első képkockán, és megkérdezi, hogy folytassa-e tovább.

8. ábra

9. ábra

A 9. ábra folytatásra rákérdező ablaka jelzi, hogy ha lenyomjuk a folytatás (Continue) gombot, akkor az utolsó képkocka beállítását fogja kérni tőlünk, vagyis az elmosás végértékét (end-settings) a sorozatban.

Kattintsunk a Continue-ra, mire a GAP feldobja a fraktál_000009.xcf utolsó képkockát, és mellé megint a Gauss-elmosás ablakát. Abban most az utolsó, legkisebb leveles ágra 0,5-ös vízsszintes és függőleges elmosási sugarat állítottam be. Ha a Gauss-elmosás ablakában OKézunk, akkor a 9. képkockában is elmossa a rétegünket a GAP és megint megkérdezi (10. ábra), hogy akkor a többi képkockán is végrehajtsa-e ezt a műveletet.

10. ábra

Ha a 10. ábra ablakában is a Continue-ra kattintunk, akkor eltűnnek a feldobott ablakok, és a GAP sorban mindegyik képkockánkon belül, fokozatosan csökkenő értékekkel elmossa a leveles ágainkat. Ennek végét várjuk ki türelemmel.

E. Ezt a fenti műveletsorozatot még kétszer fogjuk megismételni, csak más és más szűrővel. Most jön az elmosott rétegeink Domborítása.
A C. pontnál leírtak szerint megint válasszuk ki a Video menüjéből a Frames Modify műveletet, ismét a 0. rétegre (Layer Pattern), abból is az Apply filter szűrő alkalmazását, de most a szűrőválasztó ablakban (Select filter) a plug-in-emboss-t jelöljük ki, a domborítás modulját. Megint változó értékekkel dolgozzunk (Apply varying), ugyanabból az okból, mint az előbb.

11. ábra

Megint a képünkbe kapjuk az első képkockát, de most a Domborítás ablaka van mellékelve. Itt, a legnagyobb méretű leveles águnkra állítsuk be a még jól kinéző maximális mélységet, ami 3 lett a jelen példában. A Felemelést hagyhatjuk változatlanul, alapértelmezett 45,00-ös értéken, de ha jobbra és balra is csavarodó fraktálalakzatot szeretnénk rajzolni, akkor célszerű 90,00 fokos megvilágítási szöget beállítani, hogy majd minden levelünk függőlegesen felülről kapja a fényt, mert akkor tükrözve a 9-rétegű fraktálecsetünket nem lesz ellentmondás a képünk megvilágításában, ha mindkettőt használni akarjuk. Ha végeztünk az értékek beállításával, akkor OKézzunk, mire a GAP domborítja az első képkockánk leveles rétegét, és megint megkapjuk a rákérdező ablakot, hogy akarunk-e továbbmenni. A különbség csak annyi, hogy nem a plug-in-gaussra kérdez rá, hanem a plug-in emboss-ra.

Megint kattintsunk a Continue-ra, mire feljön a 9. képkocka és megint a Domborítás ablaka, amelyben most a legkisebb leveles ágra 1-es domborítási Mélységet állítottam be. A megvilágítási Irányszög maradt 90 fok és a Felemelés 45. OKézás után a 9. képkocka rétegét is domborítja a GAP, és jön a második kérdező ablak, hogy lefuttatjuk-e a domborítást az összes képkockánkban. Válasszuk a Continue-t, és várjuk ki, amíg a GAP végez a munkával.

12. ábra

Az első képkockánk képablakában akkor most a 12. ábrán látható látvány fogad bennünket.
Már csak színeznünk kell a leveleinket. Ez a már bejáratott módon megy, ugyanúgy mint az első két esetben.

13. ábra

F. Most már csak emlékeztetőül távirati stílusban:
Video —> Frames Modify (Apply filter)
Select filter ablakban plug-in-colorify-t (Színcsere) kiválasztani és Apply Varying. Két szomszédos szín között kérhetünk folyamatos színátmenetet. A szivárványskálán egymástól távolabbra eső két színt is kiválaszthatunk kezdő-, illetve végső értéknek, csak akkor ne lepődjünk meg, ha valamilyen kellemetlen színt kapunk a középső képkockáknál. Célszerű csak két szomszédos szín között mozogni. Amikor az első képkockára kell beállítanunk a színt, akkor felbukkan a Színcsere ablaka.

Kattintsunk az Egyéni szín felirattól jobbra eső kis négyzetbe, ha nem tetszik egyik alapszín sem. Erre felbukkan még a színbeállító ablak is (14. ábra).

14. ábra

Ebben most egy világosabb zöld színt szemeltem ki (HTML-kódja 64d715), mert a domborított levelek szürkesége még hozzá fog adódni a zöldhöz, ezért világos színt célszerű beállítani. Nem baj, ha elsőre nem sikerül. Újra próbálkozhatunk a Színcsere ablakában az Egyéni színnél mindaddig, amíg annak az OK gombját le nem nyomjuk.

Ezután jön az első képkocka színezése és az első, folytatásra rákérdező ablak. Nyomjunk Continue-t, mire előjön a 9. képkocka, és megint felbukkan a Színezés ablaka. Ebben másodjára a zölddel amúgy szomszédos sárga alapszínre kattintottam. OKézás után a GAP színezi a 9. képkockát és rékérdez, hogy akkor az egész sorozaton végigmenjen-e a színezéssel. Kattintsunk a Continue-ra, és várjuk meg, amíg a gép elvégzi a műveletet.

15. ábra

G. Most még ki kell szednünk a képkocka-sorozatunkból a fehér, 300x300-as háttérrétegünket. Ez gyorsan megy. A Video menüjéből válasszuk a Frames Layer Delete funkciót. Ne tévesszük össze a többrétegű képkockák teljes kitörlésére szolgáló Delete Frames funkcióval, mert akkor elveszíthetjük az eddigi munkánk eredményét! A Frames Layer Delete csak a megadott sorszámú réteget törli ki a képkockákból, és csak a megadott képkocka-tartományban, a többit változatlanul meghagyja.

A 15. ábrán látható, hogy felkínálja nekünk mind a 9 képkockából (From Frame 1 To Frame 9) az általunk megjelölt réteg kitörlését. A Fehér hátterünk a leveles-ágas rétegünk alatt van, a rétegsorszáma 1-es a Veremben (Layerstack). Állítsunk be tehát az utóbbira 1-est. Általában célszerű jól odafigyelnünk ennél a műveletnél, ezért szokjuk meg, hogy ennél a lépésnél OKézás előtt ellenőrizzük a Rétegek ablakában, hogy tényleg helyes rétegsorszámot adtunk-e meg. (A legfelső réteg a 0., közvetlenül az alatt az 1., alatta a 2. stb.) Ha biztosak vagyunk a dolgunkban, akkor OKézzunk, és várjuk meg a művelet végét.

16. ábra

H. Most már csak össze kell fűznünk a különálló képkockáinkat egyetlen, többrétegű képpé. A Video menüjéből válasszuk a Frames to Image (Képkockák képpé) funkciót. Ebben most semmit sem kell változtatnunk, minden alapértelmezett érték megfelel nekünk, nyomjunk egyszerűen OK-t.

17. ábra

Az elkészült képet Névtelen címmel dobja fel a GIMP. Ne ijedjünk meg, ha csak egyetlen kockányi képet látunk benne. A Rétegek ablakában már föl is fedezhetjük ennek az okát: csak a legalsó réteg láthatósága van bekapcsolva. A Shift billentyűnk lenyomása mellett kattintsunk rá ennek a szemikonjára, mire az összes többi réteg is látható lesz.

A legalsó rétegbe került a legelső képkockánk. Ha mozgóecsetként akarjuk majd hasznosítani a képünket, akkor ez nem jó, mert leginkább a nagyobb leveles ágaktól a kisebbek felé húzva célszerű használni a majdani mozgóecsetünket. Ezért fordítsuk meg a rétegsorrendet: a képablakban a Réteg menüjéből a Verem alatt válasszuk a Rétegsorrend megfordítását. Így legfelül lesz a legnagyobb levélcsokrunk, és a mozgóecset a Verembeli sorszámmal veszi elő egymás után az ecsetrétegeinket, azaz a 0.-kal kezd, majd az 1.-vel folytatja, ha úgy állítjuk be mentéskor (például nem random módot kérünk, mely esetben húzáskor véletlenszerűen kiválasztott ecsetréteget kap elő a GIMP).

18. ábra

A 18. ábra a Rétegek ablakát mutatja a mozgóecsetté alakítás előtt, amikor a rétegsorrendet már megfordítottuk, és legfelül van a legnagyobb méretű leveles águnk, amely a GAP-ban az első képkockában volt.

Ha akarjuk, még vágjuk le a fölösleget a kép peremeinél. Az r billentyűvel kapcsoljuk be a Téglalap-kijelölést, húzzuk vele körül a kép hasznos részeit, és a Kép menüjéből a Vágás a kijelölésre művelettel csökkentsük a képméretet. Nálam a végeredmény egy 195x273-as kép lett. El is menthetjük valamilyen néven ezt az ecsetalapanyagot, vagy fraktálkép-alapanyagot a képeink közé, későbbi esetleges felhasználásra.

19. ábra

Most viszont készítsünk belőle mozgóecsetet. A Névtelen képünk menüjéből a Fájl alatt válasszuk a Mentést. Eme utóbbi ablakában először lépegessünk el addig a mappáig, ahol a GIMP a szabványecseteit tárolja. Alaphelyzetben ez a C:\Program Files\GIMP-2.0\share\gimp\2.0\brushes mappa. Nyissuk meg, fájlnévnek pedig írjuk be azt, amit akarunk, de .gih kiterjesztéssel. Ez jelenti a GIMP-nek a mozgóecsetet. A mostani példában levelfraktal.gih nevet adtam be. Utána kattintsunk a Mentés gombra, mire fölbukkan még egy ablak (19. ábra).

Az ecset Távolságra (ami százalékos, relatív érték) megfelel a felkínált 20. Adjunk valamilyen nevet az ecsetünknek, amely meg fog jelenni az Ecsetek ablakában. Most erre a Levélfraktált írtam be. Még két adaton kell változtatni: az Osztályt állítsuk be 9-re, hogy egyezzen a rétegszámunkkal, és mellette jobbra a legördülő menüből válasszuk az incremental-t az eredeti random (véletlenszerű) helyett. Az incremental módban a GIMP pontosan egymás utáni sorrendben fogja ecsethúzás közben előszedni a rétegeinket a 0.-tól a 9.-ig, majd kezdi előlről a ciklust.
A többi paraméterhez nem kell nyúlnunk, megfelel az alapértelmezett érték, hanem nyomjunk Mentés-t.

20. ábra

Most már becsukhatjuk az ecsetképeinket, továbbá a GAP-hoz használt forrásképet és a fraktál_000001.xcf képkockánkat is. Az Ecsetek ablakában nyomjuk le a Frissítés gombját, és azonnal meg is fog jelenni az új ecsetünk abc-sorrendben beillesztve a többi közé. Ez most egy balraforgó ecset lett. Ha a tükörképét is szeretnénk mozgóecsetként alkalmazni (bár egyszerűbb képeinkhez elég a balraforgató ecsettel rajzolni egy átlátszó alapú rétegbe, s azt vízszintesen tükrözni), akkor a levelfraktal.gih képünkről készítsünk másolatot (Kép —> Kétszerezés), és az új, Névtelen képnek megint a Kép menüjéből válasszuk az Átalakítás alatt a Vízszintes tükrözést. Az eredményt megint mentsük a GIMP brushes (ecsetek) mappájába, de persze más fájlnévvel, de megint .gih kiterjesztéssel. Erre megint felbukkan a mozgóecset mentéshez tartozó ablak, amelyben csak a Leírást kell megváltoztatnunk az előző ecsethez képest, a többi érték legyen ugyanaz, mint amelyet a 19. ábránál már beállítottunk.

Az Ecsetek ablakában megint nyomjuk le a Frissítés gombját, ha a jobbra forgó mozgóecsetet is elmentettük.
Ha gondoljuk, megtarthatjuk a GAP-os különálló képkockáinkat a Fraktál mappában, mert azokból bármikor újra készíthető kép a fraktál_000001.xcf menüjéből, vagy azok tovább módosíthatók a későbbiekben.

Az őszi hangulatot idéző baloldali kép a GIMP fraktálfunkcióival és az újdonsült fraktálecsettel készült.

Rotate Follow GAP funkció

21. ábra

A GAP-ban még a görbe menti automatikus elforgatást is gépesíthetjük, ha megfelelő alakú útvonallal dolgozunk. A 21. ábrán látható kétrétegű forrásképből (az alsó egy fehér háttérréteg, a felső egy átlátszó rétegben elhelyezett nyílcsoport) a Rotate Follow (Elfordulás lekövetése) funkcióval készítettem mozgó, 7-rétegű fraktálecsetet. A forráskép 150x150 képpontos volt, a képkocka alap (....000001.xcf) pedig 500x500 képpontos fehér négyzet.

22. ábra

A mozgatás nyomvonalául szolgáló útvonalat a 22. ábra mutatja. Balról alulról jobbra fölfelé haladó egyszerű ív, s a terv szerint ugyanebben az irányban csökken a mérete 100%-ról 40%-ra.

23. ábra

Ha a Rotate Follow-t akarjuk használni, akkor éppen úgy kell sorban haladnunk a beállításokkal, mint azt fönt tettük, csak a Grab Path utasítás után nem magunknak kell beállítani az első és az utolsó pont elfordulási szögét, hanem Shift+kattintás a Rotate Follow gombra műveletet alkalmaznuk. A fokozatos méretcsökkenést továbbra is magunknak kell beállítanunk, jelen példában az utolsó pontra, amelyre a Shift+Last Point utasítással ugorhatunk. Itt 40%-ra levihetjük a forrásrétegünk szélességét (Width). Ezután még igénybe kell vennünk a Ctrl+Reset All Points utasítást, hogy a méretet is kiszámolja és egyenletesen elossza a GAP az útvonal mentén.

A 23. ábrán egy, a Move Path ablakról készült 7-kockás mozgókép látható, amely bemutatja, mit láthatunk, ha az első ponttól (First Point) kezdve a Shift+Next Point utasítással végignézzük a beállításaink eredményét, mielőtt OKéznánk. Megfigyelhető, hogyan változik képkockáról képkockára az X,Y-koordináta érték, a beillesztendő nyílréteg Szélessége (Width) és Magassága (Height), az elfordulás szögértéke (Rotate) és az Előnézeti ablakban (Preview) tapasztalható látvány.

Meg kell még jegyeznem, hogy a nyílcsoport forrásképe induláskor nem ebben az irányban állt, hanem a nyílhegyek fölfelé mutattak. Amikor be akartam illeszteni a forrásréteget a Move Path-szal, és alkalmaztam a Rotate Follow-t, akkor kiderült, hogy az automatikus irányba állítástól rossz irányba mutat a nyíl: az eredeti függőlegeshez képest szemre 90 fokkal elfordul balra már az első pontnál. Ilyekor azt tehetjük, hogy a Mégsem gomb lenyomásával kiszállunk a Move Path-ból, és a forrásképünket annak Kép menüjéből az Átalakítás alatt elforgatjuk jobbra 90 fokkal. Ezután újra meghívjuk a Move path-t a fraktál....000001.xcf képkockánk menüjéből, s most már az új irányban álló forrásréteggel próbálkozunk. Az illusztrációk már ezt a második állapotot mutatják.
Az oldal tetején látható nyitókép bal alsó sarkában két csokrot helyeztem el ezzel a fraktálecsettel. Ezt egy kissé módosítottam mozgóecsetté alakítás előtt, mert amikor a Frames to Image funkcióval egyetlen 7-rétegű képpé összefűztem a képkockákat (a fehér alapréteg eltávolítása után), és az összes réteget láthatóvá tettem, akkor kiderült, hogy a hetedik, legkisebb nyíl egy kicsit távol esik a többitől. Ezt a réteget tehát az Áthelyezéssel a helyére toltam, s a kapott eredményt mentettem el mozgóecsetként.

Fraktálecset használata

24. ábra

A 24. ábra azt mutatja, hogy vehetünk fel különböző íveket (amelyek száma jóval nagyobb az illusztrált lehetőségeknél) az ecsetünk különböző használatával. Mivel incremental módban mentettük el az ecsetet, egy-egy kattintással mindig egymás utáni rétegeket vesz elő a GIMP. Ha tehát nem folyamatos ecsethúzással dolgozunk, hanem egyesével helyezzük fel az ecset elemeit a vászonra, akkor mi magunk választhatjuk meg, milyen szabály szerint tesszük azt, különösen, hogy a képablakban láthatjuk az ecsetünk körvonalát szaggatott vonallal jelölve, és a kurzornyilat is, amelynek a hegye a legérdekesebb most a számunkra.

25. ábra

A 25. ábra 3 példát emel ki. Ha felhelyezzük az első, legnagyobb méretű leveles águnkat a vászonra, akkor utána kinézhetjük annak valamelyik pontját, s a kurzornyilunk hegyével arra a pontra ráállva megint kattinthatunk, hogy megkapjuk a következő, kisebb és balra kanyarodni kezdő ecsetvonást. Ha a második leveles águnknál megint ugyanarra a pontra visszük a kurzornyilat, mint az első esetben tettük, és ezzel a szabállyal haladunk tovább, akkor kapunk valamilyen ívet. Az 1-essel jelölt pont a leveles águnk legfelső levélpárjából a baloldali csúcsára mutat. Ha mindig ideállunk a kurzornyilunk hegyével az újabb és újabb ecsetvonások felpöttyintéséhez, akkor a 24. ábra legalsó, legnagyobb méretű ívét kapjuk. Ha a 2-essel jelölt második levélcsúcsokra kattintunk mindig, akkor a 24. ábra középső ívét kapjuk, ha pedig a 3. pontra kattintunk hűségesen mind a kilenc ecsetrétegünknél, akkor a 24. ábra legfelső, legkisebb méretű ívéhez jutunk. Szabályos alakzatot tehát akkor fogunk kapni, ha egy-egy 9-lépéses ciklusban mindig tartjuk magunkat a saját szabályunk szerint kiválasztott pozícióhoz.

Megjegyzem nem mindig a legalsó ecsetréteggel kezd az ecsetünk, vagy előfordulhat, hogy útközben elrontunk valamit. Ilyenkor kattintgassunk el a körbeforgó ecsetsorozatunknak addig a példányáig, amely után már az az ecsetréteg következne, amelyre szükségünk van, és a többi, nem kívánatos ecsetvonást Visszavonással tüntessük el a vászonról. Ezután már folytathatjuk a munkát a megfelelő ecsetréteggel.

26. ábra

A 26. ábra azt az esetet mutatja, amikor a fraktálecsetünket közönséges mozgóecsetként használjuk, és folyamatosan lenyomva tartott bal egérgombbal íveket húzunk a vászonra. Piros számmal bejelöltem, hogy melyik ecsetvonást mekkora ecset Távolsággal rajzoltam. Emlékeztetőül: ecsetmentéskor elfogadtuk a GIMP által felkínált 20%-os értéket, tehát az ecsetünk automatikusan ezzel az értékkel jelentkezik be. Kisebb távolságoknál szorosabban zárnak a leveleink, nagyobb (pl. 40-es) távolságnál pedig lazábban követik egymást.
Ilyen levélíveket persze akkor kapunk, ha az egerünkkel ciklikus mozdulatokkal balra csavarodó íveket rajzolunk a balos ecsettel (mintegy alulról indított 3-as szám alakban). Kevés gyakorlattal hamar bele lehet jönni.

27. ábra

A 27. ábrán a balra forgó és a jobbra forgó ecsetet is használtam. Ilyen képhez nem kell ugyan mindkét ecsetféle, elég, ha a balra forgó ívet átlátszó rétegbe visszük fel, arról másolatot készítünk, vízszintesen tükrözzük, s azt Áthelyezéssel a megfelelő pozícióba toljuk. Mindazonáltal szövevényesebb fraktálkép rajzolásához kényelmesebb az, ha jobbra- és balra forgó ecsetünk is van; azokkal kevesebb munkával célbaérünk.

A saját fraktálecsetünk egyéb szempontból is úgy működik, mint a többi megszokott ecsetfajta, azaz alkalmazható rá az ecsetdinamika, ecsetmód, színátmenet alkalmazása, elszórás stb.

28-29. ábra

A 28-29. ábra további fraktálecset alakzatokat mutat be, hogy lehessen még néhány példát látni. A jobboldali (29. ábra) két ív ugyanazzal az ecsettel készült, csak más és más pozícióba lettek felhelyezve az egymást követő rétegek.

30. ábra

Végül itt van még két példa. A 30. ábrán egy átlátszó rétegekbe beillesztett, alul elnyúló szárú 3-as alakú vonásból készült 40-rétegű mozgókép egy réteggé lapított változata látszik, ahol mind a 40 réteg láthatósága be van kapcsolva. Az ebből készült mozgóecsettel lett rajzolva a 31. ábra szivárványszínű hálózata. A 40 rétegű ecsetnél szemmel láthatóan egy szabályos kör volt az útvonal, amelyre a Move Path illesztette a rétegeket. A 3-as alakú szürke vonal rövidebbik ívének szélső pontját úgy állítottam be, hogy az pontosan a forráskép közepére essen. Ezután Center igazítást (Handle) kérve a Move Path-ban igazán könnyű volt egy ilyen kört összeállítani 40 rétegből.

A GAP-ot még akkor is érdemes szabályos ívben változó mozgóecset készítésére használni, ha az csak kevés, 7-11 rétegből áll. Ha viszont nagy rétegszám kell az ecsetünk érvényesüléséhez, pl. 40-120 réteg, akkor szinte nincs is más választásunk, mint a GAP-hoz nyúlni, anélkül ugyanis szinte reménytelen az eset, és az ecset.

31. ábra

A képek előállításához GIMP for Windows 2.6.4 képfeldolgozó programot használtam a sourceforge.net,
és GAP 2.6.0 for Windows mozgókép előállító csomagot JamesH jóvoltából.