RSS 2.0 értesítő RSS 2.0

Keresés a honlapon
.

Legfrissebb oldalak

GIMP-pel festett húsvéti tojások. Húsvéti GIMP tojás
Húsvéti tojások festése egérrel és GIMP rutinokkal.
Hópehely motívum. Hópehely motívumok
Klónozás és alakítás Inkscape szűrőkkel.
Oszlopcsarnok fantázialényekkel. 3D oszlop
Csavart torony
Fantázialények
GIMP 2.8 ecsetdinamikával rajzolt oszlopok és fantázialények.
Absztrakt csigaház képe. Csigaház és társai
Alakzatcsoport ráfektetése tetszőleges útvonalra. Inkscape tanulmány és tutorial.
3D fogaskerekek. 3D fogaskerekek Inkscape-pel
Az Inkscape "Mozgás" kiterjesztés használatának egyik módja.
Régi és új gimp nyitólapja. GIMP 2.6 és 2.8
Néhány gyakorlati szempont a GIMP 2.8 használatával kapcsolatban.
  Fölfelé mutató nyíl.

Wilber.
A képek a GIMP 2.2.15, 2.4.2, 2.6.4 és 2.8 programmal, illetve Inkscape v0.47.1 programmal készültek a
Sourceforge logo.
és az Inkscape.org jóvoltából.


Creative Commons License
Adatvédelem
Utolsó frissítés: 2014 április

Képjátékok — GIMPresszionista 3./Összefoglaló leírás

Mottó:
Nem vagyok GIMP-guru!

2008 október

A GIMPresszionista funkció a Szűrők között található, azon belül is a Művészi csoportban. Különböző ecseteket alkalmaz, amelyeket temérdek paraméter szerint változtathatunk, és átfesthetjük vele a már meglévő rétegünket, rengeteg kézimunkát takarítva meg ezzel. Első látásra tán ijesztően sokféle lehetőségből kell választanunk, de ha egyszer elszánjuk magunkat arra, hogy elmélyedjünk benne, akkor tapasztalhatjuk, hogy hamar ki tudunk igazodni rajta. (Ebben az is segít, hogy a GIMPresszionista ablakában ráállva a kurzorral egy kulcsszóra, rövid magyarázó szöveg bukkan fel, amelyből fogalmat alkothatunk magunknak az illető paraméter működéséről.)
Az illusztrációk sorszámozása folyamatos a GIMPresszionistával foglalkozó oldalakon.

Tájolás

34. ábra

Szett-szerű téglalap GIMPresszionista tájolással.

A következő paraméter a tájolás. Bár mindegyik GIMPresszionista funkció fontos, talán mégis a Tájolás az, amelynek helyes megválasztásával a legtöbbet tehetjük a képünkért. Balra alul egy egyszerű színátmenetes kép látható, fölötte pedig a GIMPresszionistával feldolgozott változata.

A Tájolás beállításai a GIMPresszionista felbukkanó ablakának negyedik füle alatt láthatók. A 35. ábra mutatja az ál-labirintust utánzó téglalapunk készítéséhez szükséges értékeket.

Összesen négy fő tényezővel lesz dolgunk: az Irányokat 1-30 között változtathatjuk, a Kezdőszöget 0-360 fok között, a Szög-kiterjedést szintén 0-360 fok között, s ezeken felül még megadhatjuk, hogy milyen szempont szerint rendezze valamilyen irányba a GIMP az ecsetvonásainkat a képünk egyes pontjain.

A 34. ábra képe a GIMPresszionista crayon01.pgm ecsetével készült, ami az egyszerűség kedvéért felfogható egy vízszintesen fekvő vonalnak. Ha keresztezni akarjuk egymással az ecsetvonásokat, illetve csúcsán álló téglalapokba rendezni, akkor legfeljebb csak két irányt engedélyezhetünk. Mivel az ecset eredetileg vízszintes, ezért 45 fokos kezdőszöget kell megadnunk, hogy ferdén fussanak a vonalaink. A logika kedvéért 180 fokra korlátoztam a Szög-kiterjedést, hogy az induló 45 fokos értékhez képest mekkora szögívben dolgozhat egyáltalán a GIMP, de akkor sem tudott volna más eredményt produkálni, ha efölötti értéket állítottam volna be, a 2-re korlátozott irányszám miatt. Végül engedélyeztem a Véletlenszerű irányok alkalmazását, mert az előző értékeink miatt úgysem tud a szabályos rendezettségből kilépni a program.

35. ábra

GIMPresszionista ablak a Tájolás fülénél.

De lássuk csak részletesen.

Irányok és Szög-kiterjedés

36. ábra

Alapkép tájolási kísérletekhez. crayon01.pgm ecset képe.

A 36. ábra a kiindulási alapképet mutatja. Ez lett öt különböző tájolási móddal feldolgozva a GIMPresszionista crayon01.pgm (egyfajta ceruzavonás) ecsettel, amely egy vízszintesen fekvő graftcsíkra emlékeztet. Ez utóbbi jobbra látható, eredeti nagyságában.

A feldolgozások esetében a Tájolás kivételével mindig ugyanazokat a beállításokat alkalmaztam: a Papír (defaultpaper.pgm) Méretezését a minimumra, 3,0-ra vettem, a Kiemelkedését pedig 0,0-ra, hogy ne érvényesülhessen a képen, az Ecset crayon01.pgm, vízszintes ceruzavonás volt, 0,00-ás Méretaránnyal és 12,0-s Kiemelkedéssel, 1 Méret lett beállítva Minimum és Maximum 70-es értékkel, és Érték beállítással, Elhelyezésre Egyenletes eloszlás lett alkalmazva, 20-as Vonássűrűséggel, a Szín az Ecset alatti átlagra lett állítva 0 Színzajosítással, az Általános beállításoknál pedig a Háttérhez az Eredeti megőrzése lett kiválasztva, a Szélek megrajzolása be lett kapcsolva, és Vetett árnyék nem volt.

37. ábra

Tájolás 1 iránnyal.

A következő képen az Irányok 1-re lettek állítva, a Kezdőszög 0 volt, a Szög-kiterjedés 360 fok, az Irány pedig Értékre lett megválasztva. Látható, hogy a 0 fok kezdőszög miatt az ecset megmaradt alaphelyzetében, vízszintes vonalként, dacára annak, hogy 360-fokos szög-kiterjedés lett engedélyezve, de csak egyetlen iránnyal dolgozhatott a GIMP.
Ha csak egyetlen irányt engedélyezünk, akkor az is mindegy, hogy milyen alapon tájoltatjuk az ecsetvonások irányát. Jelenleg a képpontok Értéke (fényessége) volt a tájolási alap, de bármelyik más esetben is ugyanezt az eredményt kaptuk volna.

38. ábra

Tájolás 4 iránnyal.

A 38. ábra csaknem teljes egészében ugyanazokkal a beállításokkal készült, mint a 37. ábra képe, csak az Irányokra 4 lett beadva. A Szög-kiterjedés még mindig 360 fok volt, 0 fok Kezdőszög mellett, és az Irány még mindig Érték-alapon lett kiválasztva. Első ránézésre úgy tűnik, mintha csak két irányt vennének fel a ceruzavonások, de tüzetesebb szemrevételezéskor kiderül, hogy valóban a beállított négyféle irányban helyezkednek el: fölfelé, lefelé, balra és jobbra, mivel a ceruzavonás eleje és vége nem egyformán világos, ezért ez látható is. Itt azért álltak be a vonalaink függőlegesbe és vízszintesbe, mert a Kezdőszög megmaradt 0-nak.

39. ábra

Tájolás 6 iránnyal.

A 39. ábránál már 6 irány lett engedélyezve, miközben a többi beállítás változatlan maradt. Mivel körben, 360 fokban engedélyeztük a Szög-kiterjedést, és hatféle irány alkalmazását, ezért 360/6 = 60 fokos szögekben irány váltó ceruzavonásokat kaptunk. Itt már az is látszik, hogy működött az Érték-alapú tájolás: az egyféle irányba beállított ceruzavonások egyforma fényerejűek.

40. ábra

Tájolás 6 iránnyal, szög-kiterjedés 180 fok.

A 40. ábra azt mutatja, amikor a beállítások egy kivételével megegyeznek az előző kép adataival, de a Szög-kiterjedés vissza lett véve 360-ról 180-fokra, félkörívre. A Kezdőszög továbbra is 0 fok, és 6 iránnyal dolgoztunk. Ezért az, ami az előbb még 60 fokos szög volt, most lement 30 fokra, azaz laposabb szögben dőlnek egymáshoz képest a ceruzavonásaink.

41. ábra

Tájolás 30 iránnyal, szög-kiterjedés 0 fok.

A 41. ábra viszont ugyanazt a jelleget mutatja, mint a 37. ábra, ahol összesen egyféle irány lett engedélyezve 360 fokos Szög-kiterjedéssel együtt, csak a mostani eredményt úgy értük el, hogy a maximális 30-féle irányt engedélyeztük ugyan, de a Szög-kiterjedést visszavettük nullára, ezért csak a 0 fokos Kezdőszög érvényesülhetett, azaz a vízszintes ceruzavonás.

Kezdőszög

42. ábra

45 fokos kezdőszög alkalmazása. Saját készítésű ecset alaphelyzetben.

A 42. ábra alsó fele a jobboldali saját készítésű ecsettel lett előállítva. Egyetlen fontos jellegzetessége, hogy a Kezdőszög 45 fokra lett véve. Ezért az eredetileg jobbra fölfelé, nagyjából 45 fokos szögben kunkorodó, csíraszerű ecset vízszintesen fekszik végig az egész feldolgozáson, amiből már le is vonhatjuk azt a következtetést, hogy a szögértékeket a GIMPresszionista Tájolása az óramutató járásával egyező irányban számolja, azaz lefelé fordította el az ecsetet 45 fokban.
(A további beállítások a következők voltak: Papír: defaultpaper.pgm, Méretezés 3,0 Kiemelkedés 0,0. Ecset: babcsíra.ppm Méretarány 0,00 Kiemelkedés 0,0. Méret: Méretek 1, Minimális = Maximális = 70 Méret Érték alapján. Elhelyezés: Egyenletes eloszlás, Vonások sűrűsége 20. Szín: az Ecset alatti átlag, Színzajosítás 0. Általános: Háttér: Eredeti megőrzése, Szélek megrajzolása bekapcsolva, Szélek sötétítése 0,10; Vetett árnyék bekapcsolva, Árnyékok sötétítése 40,00 Árnyék mélysége 10, Árnyék elmosása 4, Eltérési küszöb 0,10. Tájolás: Irányok 1, Kezdőszög 45 fok, Szög-kiterjedés 0, Irány Érték alapján.)

Irány: tájolás alapja

43. ábra

Eredeti alapkép.

A 43. ábrán, csak emlékeztetőül, megint megismétlem a már ismert alapképünket, amely feldolgozása most aszerint fog megtörténni, hogy az eddig már a szögekkel és irányszámokkal engedélyezett ecsetforgatási tartományon belül milyen adatot is veszünk ténylegesen alapul az egyes ecsetvonások irányának beállításánál.

A GIMPresszionista dribble ecsete.

A vizsgált paraméteren, azaz az Irányon kívül a többi beállítás, egy eset kivételével, minden képnél megegyezett: Papír: defaultpaper.pgm Méretezés 3,0 Kiemelkedés 0,0. Ecset: dribble.pgm, Méretarány 0,00 Kiemelkedés 30,0. Tájolás: Irányok 30, Kezdőszög 0, Szög-kiterjedés 360. Méret : Méretek 1, Min.= Max.=70, Méret: Érték. Elhelyezés: Egyenletes eloszlás, Vonássűrűség 20. Szín: Az ecset középpontja, Színzajosítás 0. Általános: Háttér: Eredeti megőrzése, Szélek megrajzolása bekapcsolva, Szélek sötétítése 0,10, Vetett árnyék nincs.) Az alkalmazott dribble.pgm ecset képe, eredeti nagyságában, jobbra látható.

44. ábra

Tájolás Érték-alapon.

Az első feldolgozáson az Érték volt a vonásirányok tájolásának alapja. Mivel 30-féle irány lett engedélyezve, és teljes, 360 fokos kör az ecsetvonások orientációjára nézve, ezért azok tényleges irányultságát a képpontok fényessége, az Érték szabja meg. Ugyan az Ecset középpontja lett beadva színnek, de nagy az ecsetméret, ezért az ecsetek fényességi tartományába nem fér be annyiféle érték, mint amennyi az eredeti képen szerepel, de azért így is látszik, hogy az egyforma fényességű, értékű ecsetek ugyanabban az irányban is állnak.

45. ábra

Tájolás Sugár-alapon.

A következő próbálkozásnál a Sugár lett kiválasztva orientációs alapul. Ekkor az ecsetvonás irányát a kép középpontjától mért távolság szabja meg. Ha a GIMPresszionista ablakában ráállunk a kurzorral valamelyik kulcsszóra, akkor felbukkannak kis tájékoztató szövegek, amelyekből megtudhatjuk, hogy mire számítsunk az adott opció (például a Sugár) kiválasztásánál.

A Sugár-kiválasztás érdekes eredménnyel járt. A kép középpontjánál a 0 fokosra beállított Kezdőszög érvényesül, az ecsetünk vízszintesen fekvő állásban van, és a feje balra mutat. Ebből az irányból fokozatosan jobbra fordul, az óramutató járásának irányában, ahogy haladunk a kép széle felé, egyre távolabb kerülve a közepétől. Mivel a kép nem négyzet alakú, hanem téglalap, ezért a felső és az alsó éle a középvonalban közelebb van a kép közepéhez, mint a jobb- vagy balszéle. Az utóbbiakhoz egészen közel került ecsetvonások nagyobb szögelfordulást is mutatnak fel, mint a középen felül vagy alul lévő vonások.

46. ábra

Tájolás Véletlen-alapon.

A 46. ábra képéhez az Irányt Véletlenre állítottam. Ilyenkor minden egyes ecsetvonás iránya véletlenszerű, azaz ahogy esik, úgy puffan. Nagyjából erre is számítottunk, úgyhogy nem ért bennünket semmi meglepetés: az ecsetvonások a szélrózsa minden irányába mutatnak össze-vissza módon. Persze ezt csak az teszi lehetővé, hogy engedélyeztük a maximális 30-féle irányt, és a 360 fokos körbefordulást.

47. ábra

Tájolás Radiális-alapon.

Látványosabb eredményhez jutunk, ha a Radiális-alapú tájolást jelöljük ki, ami nem tévesztendő össze a Sugár-szerintivel. A Radiális beállításánál az ecsetvonás irányát nem a középponttól mért távolság, hanem az onnan számított irány adja meg. Ez igencsak jól látszik is a baloldali illusztráción: az ecsetvonások farkai tényleg kifelé mutatnak a középpontból egy kör sugarai (radius) mentén.

48. ábra

Tájolás Folyamatosság szerint.

A következő feldolgozáshoz csökkentettem az ecsetméretet (70 helyett 40), hogy jobban kidomborodhasson, mi is történik akkor, ha a Folyamatos irányváltást választjuk ki, amikor is az ecsetvonások egy folyamatos mintát követnek. Még nem sikerült rájönnöm, hogy a minta áll-e valamilyen összefüggésben a képpontok fényességének, vagy árnyalatának, esetleg egyéb összetevőjének változásával (gradiens), vagy sem, mindenesetre látványos kép jöhet létre, ha a Folyamatos tájolási módot választjuk ki.

49. ábra

Tájolás Árnyalat-alapon.

A következő lehetőségünk az, hogy a színárnyalat szerint rendeztetjük az ecsetvonásaink irányát. Ez a feldolgozás ki is mutatja, hogy a fehértől a feketéig terjedő skálán csak kék fordul elő a képünkön, mert az alapképhez a Horizon 2, felül eget, alul tengert ábrázoló színátmenetet használtam fel. S mivel árnyalat-változás nincs a képen, ezért az összes ecsetünk egy irányba mutat. (Mindazonáltal 180 fokkal megfordulva az ecset eredeti irányához képest, ami arra utal, hogy az orientáció kialakításában valami más is szerepet játszik.)

50. ábra

Tájolás Árnyalat-alapon. Többféle árnyalat.

Azért hogy lássuk ennek a funkciónak a valódi működését is, álljon itt példaként az 50. ábra, ami már többféle árnyalatot tartalmaz. Láthatjuk, hogy ahány árnyalat, annyifelé állnak az ecsetvonásaink. Ha tüzetesebben megnézzük, akkor láthatunk olyan ecsetvonást, amelyben két szomszédos árnyalat színe keveredik. Az ilyen ecsetvonások olyan irányba mutatnak, amelyek a tiszta árnyalatok vonásirányai közé esnek, mintegy azok átlagai.

51. ábra

Tájolás Adaptív-alapon.

52. ábra

Tájolás Adaptív-alapon, elmosott képen.

A kézivezérlés előtti utolsó lehetőségünk az Adaptív orientáció kiválasztása. Ekkor használja a program az eredeti képhez legjobban illeszkedő irányt, ami többé-kevésbé látszik is az 51. ábrán, bár a színátmenet éles fekete csíkja környékén kilógnak a képből a fehér vagy fekete ecseteink, de erre bizony számítanunk kell, ha ezt a módszert választjuk. Ilyen esetben segíthetünk magunkon például úgy, hogy ecsetelés előtt elmosatjuk a képünket például Gauss-elmosással, és csak utána eresztjük rá a GIMPresszionistát. Erre példa a jobboldali illusztráció.

Irány: kézi szerkesztés

53. ábra

GIMPresszionista ablaka Kézi tájolásszerkesztési mód kiválasztásakor.

Most érkeztünk el a Tájolás igencsak érdekes fejezetéhez, ahol mi magunk igazíthatjuk a képünkhöz az ecsetvonások felhelyezésének irányát. Az utolsó pontra, a Kézi szerkesztésre ráállva a kurzorunkkal értesülhetünk arról, hogy a Szerkesztés gombot lenyomva megnyitjuk a Tájolási térkép szerkesztőt. A továbbiakban ezzel fogunk kísérletezni, miközben a többi beállítást, a Papírtól az Általánosig bezárólag meghagyjuk az eddig zömében alkalmazott értékeken, kivéve a Méretet, amelyet Minimum és Maximum 40-re állítottam.

54. ábra

Tájolási térkép kézi szerkesztésének ablaka 1.

A Tájolási térkép szerkesztő ablaka az 54. ábrán látható. Balra fölül mindjárt láthatjuk, kissé sötétebb színben a rétegünk képét a Vektorok feliratú betekintő ablakban, amelynek jobboldalán a csúszkával szabályozhatjuk a fényerőt, hogy jobban láthassuk a Piroskát, a piros színű, éppen aktív, azaz szerkeszthető vektorunkat, no meg a többit is, a háttér előtt.

Minden vektorunk hegyénél egy kis pötty van. Ha a Hozzáadás gombra kattintunk, akkor újabb vektort adhatunk a mezőnkhöz, ami automatikusan a kép közepére kerül. Bal egérgombbal kattintva valahová a képre, a kattintás helyére teszi a program a vektort. Ahová viszont a jobb egérgombbal kattintunk, abba az irányba fog fordulni és mutatni a vektorunk. A léptetőnyilakkal sorba lépdelhetünk végig a vektorainkon mindkét irányban, és éppen a következő lesz mindig aktív, amelyikre léptettünk. A Törlés gombbal kiejthetünk egy aktív vektort.
Jobbra az előnézeti ablak fogja mutatni, merre állnak majd a vektoraink a beavatkozás után.

55. ábra

Kézi vektorbeállítású kép 1.

Az illusztráción látható, hogy a színátmenetem fekete csíkos téglalapja mentén körben helyeztem el vektorokat úgy, hogy egy körbehaladó irányba mutassanak. Ha a Típusok közül a Normált jelöljük ki, és a jobboldali, csúszkával változtatható paramétereken nem változtatunk, akkor ez a vektor elhelyezés egy körforgást fog eredményezni a kép egészére nézve, miképpen az az előnézeti vektorképből látszik. Ha először lenyomjuk az Alkalmaz gombot, majd az OK-t, akkor az 55. ábrán látható eredményt kapjuk, valóban körkörösen elhelyezett ecsetvonásokat.

Az egész vektormező beállásának az az oka, hogy egy speciális esetet, a Voronoi-mód bekapcsolását kivéve, az egyes vektorok hatása nagyobb távolságra is kiterjed az erősségi értékük miatt, ami most 1,0-en áll, az alapértelmezett értéken, ezért a téglalapunk sarkainál, ahol 90 fokban fordulnak a vektoraink, a szomszédos vektorokat is hozzáhúzza a program az irányváltáshoz. (Az erősség hatásáról lejjebb lehet majd olvasni.) Ez azt jelenti, hogy nem kell hosszadalmas aprómunkával telepötyögtetnünk vektorokkal a képünket, hanem csak oda tegyünk megfelelően beirányzott vektort, ahol valamilyen tájolási irányváltást szeretnénk kapni az ecsetvonásaink felhelyezésekor.

56. ábra

Tájolási térkép kézi szerkesztésének ablaka 2.

57. ábra

Voronoi-diagram.

Egy érdekes opció a Voronoi-mód. Az illusztráción látható tájékoztató szövege szerint eme mód bekapcsolásakor csak az adott ponthoz legközelebb eső vektornak lesz hatása az illető pontra. A Voronoi-diagram jobbra látható, az 57. ábrán (a GIMP súgóból). Ebben a módban egy síkot úgy osztunk fel sokszögekre vezérlőpontok segítségével, hogy az n számú sokszögünk mindegyikéhez csak egy-egy vezérlőpont tartozzon az ugyancsak n számú pontból, s a sokszögek bármelyik pontja közelebb essen a saját vezérlőpontjához, mint bármely másik sokszögéhez. Ez azt jelenti, hogy a sokszögek oldalai éppen a félúton vannak két vezérlőpont között.

58. ábra

Kézi vektorbeállítású kép, Voronoi-mód.

Tehát a Voronoi-mód bekapcsolásával küszöbölhetjük ki az előzőekben ismertetett hatást, az egész vektormezőn tovaterjedő folyamatos irányváltoztatást.

Ha a Voronoi bekapcsolása után lenyomjuk az Alkalmazás gombját, majd OKézunk, akkor az 58. ábrán látható képet kapjuk, összhangban a Térképszerkesztő előnézeti képével.

59. ábra

Tájolási térkép 3. 90 fokos eltolási szög.

Ha a Voronoi-t kikapcsoljuk, akkor visszaáll az 54. ábrán látható állapot. Az Előnézet ablaka alatt látható, csúszkával és léptetőgombokkal változtatható értékű paraméterek közül az elsővel a vektorszöget állíthatjuk be, de ennek éppen az a hatása, mintha jobb egérgombbal a vektorablakban a kijelölt vektorunk mellé kattintunk, hogy azt a megfelelő irányba forgassuk, ezért erre külön már nem térek vissza. Most nézzük meg viszont azt, mi történik, ha az eltolási szöget 90 fokra állítjuk a 0 helyett. Ez a funkció az összes vektor szögét eltolja a megadott értékkel. Az Előnézet ablakában már látszik is, hogy az eltolás nélküli vektorkörforgás átvált a középpont felé mutató sugaras alakzatba, mert minden vektor elfordul 90 fokkal. Ha lenyomjuk az Alkalmaz gombot, majd OKézunk, akkor a 60. ábrán látható képet fogjuk látni.

60. ábra

Kézi vektorbeállítású kép, 90 fokos eltolási szög.

61. ábra

Tájolási térkép 4. 90 fokos eltolási szög és 3-as vektorerősség.

Ha az előző beállításainkat meghagyjuk, de módosítjuk a kijelölt vektorunk erősségét az alapértelmezett 1,0-ről 3,0-ra, akkor az Előnézet ablakban láthatjuk, hogy a sugaras alakzatunk középpontja jobbra és lefelé egy kissé eltolódik. Ne felejtsük el, hogy a kijelölt vektorunk a színátmenetes képünk belső, fekete vonalas téglalapjának bal felső sarkában helyezkedik el, és éppen ez az aktív vektor, ez van kijelölve, amint az a piros színéből látszik is. Az erősség a kiválasztott vektor által befolyásolt terület nagyságára hat. A hatás a távolsággal csökken. Így már érthető a vektorok középpontjának jobbra-lefelé tolódása. Ha lenyomjuk az Alkalmaz gombot, majd OKézunk, akkor a 62. ábrán látható képet fogjuk látni.

62. ábra

Kézi vektorbeállítású kép, 90 fokos eltolási szög, 3-as vektorerősség.

63. ábra

Tájolási térkép 5. 90 fokos eltolási szög és 3-as vektorerősség, erősség kitevője 0,1.

Ha megint meghagyjuk az előző beállításainkat, de az erősség kitevőjét például levisszük 0,1-re az alapértelmezett 1,0-ről, akkor az Előnézet ablakban azt láthatjuk, hogy teljesen megváltozott a vektoraink iránya, egy lefelé mutató ékalakzatot öltött. Az erősség kitevője az összes vektorra hat és megváltoztatja az összes ecsetvonás erősségét. Ha lenyomjuk az Alkalmaz gombot, majd OKézunk, akkor a 64. ábrán látható képet fogjuk látni.

64. ábra

Kézi vektorbeállítású kép, 90 fokos eltolási szög, 3-as vektorerősség, erősség kitevője 0,1.

65. ábra

Tájolási térkép 6. Örvény.

Ha visszaállunk az eredeti állapotba, amikor a Szögtől az Erősség kitevőjéig terjedő, csúszkával szabályozható paraméter értékeink az alapértelmezett beállításban vannak, de Normál típus helyett például az alap Örvény formát választjuk, akkor az Előnézet ablak azt mutatja, hogy a vektoraink valóban örvényt mintáznak, amelynek középpontja éppen a piros színű aktív, azaz kijelölt vektorunk. Ha lenyomjuk az Alkalmaz gombot, majd OKézunk, akkor a 66. ábra képét fogjuk látni.

66. ábra

Kézi vektorbeállítású kép, örvénnyel.

67. ábra

Tájolási térkép 6. Örvény és Voronoi.

Végül az utolsó kísérletben az előző beállításunkhoz még hozzáadjuk a Voronoi-t is. Megint csak az történik, amit korábban már láttunk a Voronoi alkalmazásánál: ez a módosítás "kihúzza" egyenesre az ecsetirányainkat, az örvény középpontja körüli részeket kivéve, mert csak az egyes területrészekbe tartozó egyetlen vektor hatása érvényesül az ecsetvonások irányának beállításakor. Ha lenyomjuk az Alkalmaz gombot, majd OKézunk, akkor a 68. ábrán látható képet fogjuk látni.

68. ábra

Kézi vektorbeállítású kép, örvénnyel és Voronoi alkalmazásával.

GIMPresszionista funkciót alkalmazó tutorial:
Suba a gubához
Fotóból freskó
Szem festése
Villogó neonfény
Instant bokor

Példák GIMPresszionista képekre: GIMPressziók

További GIMPresszionista oldalak: 1 2 3 4 5


A képek előállításához GIMP for Windows 2.4.2 képfeldolgozó programot használtam a sourceforge.net jóvoltából.


 
Kezdőlap | GIMP tutorialok 1. | GIMP tutorialok 2. | Inkscape tutorialok | Képsorozatok | Honlaptérkép | Pihentetőül | Kapcsolat | Lap tetejére

Creative Commons License
Ahol másként nincs jelezve, a honlap tartalma a Creative Commons Nevezd meg!-Így add tovább! 3.0 Licenc feltételei szerint használható fel.
Szerző: Improcyon