Egy fotó — két hangulat

GIMP 2.8-cal kiegészített, frissített leírás

2012 február és július

[Hogyan?]

A fenti képeket érdemes eredeti nagyságban (602x900 px) megnézni, a kicsinyített változatokra kattintva, mire a nagy képek új ablakban fognak felbukkanni. A feldolgozás ugyanis a nagy méretű változaton készült, ezért a finomságok, sőt, a lényeg, azokon látható.

A bal szélső eredeti felvételt Excdrac készítette, kiváló alapanyagot teremtve egy művészi feldolgozáshoz.

A középső, tárgyilagos feldolgozás voltaképpen retusálás volt abból a szempontból, hogy megpróbáltam reprodukálni az eredeti látványt. Ha egy magunk készítette fotót retusálunk, akkor persze könnyebb dolgunk van, mert a fejünk is lefotózta a látványt, s az a saját memóriánkból előhívható. Ilyenkor az emlékeinkhez igazíthatjuk a feldolgozást. Persze akkor is lehetnek támpontjaink, ha a a fotó eredetijét magunk nem láttuk a saját szemünkkel. A tárgyilagos feldolgozás alatt most az érzelemmentes megoldást értem, amelyben csak arra törekszünk, hogy a lehető legtöbb valós adatot (jel) kinyerjük a fotónkból, esetleg eltüntessük a hamis információt (zaj), és manipulációtól mentesen visszaadjuk. Nem akarjuk befolyásolni a szemlélőt.

A művészi feldolgozásban éppen az ellenkezőjére törekszünk; hogy felkavarjuk a szemlélő érzelmeit. Ehhez nem átallunk eredeti információt elveszíteni, és mesterségesen, új információt bevinni a képbe. A művészi feldolgozás amúgy nem az eredeti fotóból készült, hanem a tárgyilagos, retusált változatból.

A leírás elsősorban közepes fokozatban tartó GIMP-felhasználóknak szól. A tutorialban megadott értékek természetesen a bemutatott képpel vannak összhangban. Más kép készítéséhez értelemszerűen megválasztott beállításokkal dolgozzunk.

A leírás képanyaga 2.6.4 verziószámú GIMP-pel készült. A GIMP 2.8-ra vonatkozó szövegek bordó alapon jelennek meg, és csak az eltéréseket mutatják be. Ahol a 2.8-as és 2.6-os művelet vagy nyelvhasználat egyezik, ott nem adok meg verziószámot, vagy ha így a szöveg félreérthető lenne, akkor mindkét verziót jelzem.

Tárgyilagos feldolgozás
Művészi feldolgozás

Tárgyilagos feldolgozás

A leírásban a gyorsbillentyűk megadásakor a "gyári beállításokra" hivatkozom.

Nyissuk meg a képünket, és a Kép (Image) —> Kétszerezés (Duplicate) paranccsal készítsünk róla másolatot, ha az eredetire mindenképpen vigyázni akarunk. A másolatot mentsük el (Save) tetszőleges néven, XCF kiterjesztéssel; legyen például hangulat.xcf.

00:00-00:31 Készítsünk másolati réteget a Rétegek ablakában az eredeti képünkről, amely abban Háttér néven szerepel (l. 1. videó). Duplán kattintsunk a rétegsorban a nevére, írjuk át "Tárgyilagos"-ra és nyomjunk Enter-t a számítógép-billentyűzetünkön. A Színek (Colors) menüjéből válasszuk a Komponenseken (Components) belül a Szétbontást. Maradjunk az alapértelmezett Rétegekre bontás mellett, a rengeteg Színmodell közül pedig most a HSL, vagyis az árnyalat (Hue), telítettség (Saturation) és fényerő (Lightness) összetevőkre bontást választjuk. Erre a GIMP feldobja egy új ablakban (2.8-nál egyablakos, azaz Windows (Ablakok) —> Single-Window Mode (Egyablakos megjelenítés) módban egy új fül alatt) a hangulat.xcf képünk HSL komponensekre szétbontott, 3-rétegű szürkeárnyalatos változatát. Legfelül az árnyalati információk vannak, az alatta lévő rétegben a telítettséggel kapcsolatos adatok, legalul pedig a fényerő. Ha kikapcsoljuk a felsőbb rétegek láthatóságát a szemet ábrázoló ikonra kattintva, akkor láthatjuk az alatta fekvő látható réteget a képablakban.

00:32-01:10 Maradjunk a fényerő réteg melett, mert először ezen az információn javítunk, illetve módosítunk. Első lépésben beállítjuk az Értékszinteket. A Színek (Colors) menüjéből a Szintekre kattintva felbukkan annak ablaka az Érték (Value) csatornával. Élhetünk a Minden csatornára vonatkozó Automatikus opcióval, azzal most ennek a rétegnek sem az árnyalatait, sem a telítettségét nem változtatjuk meg, csak a fényerő pontokat. Kissé még túl sötét itt a kép, ezért a Bemeneti szintek Gammáján növelhetünk. Akár túlzásba is eshetünk egy kissé, hiszen most nem az egész képen dolgozunk, csak a fényerő adatain. Ezért a Gammát most 1,70-re állítottam be.

1. videó  targyilagos.mp4 (3,94 MB)

Utána a Szűrők (Filters) közül a Kiemelés (Enhance) alatt válasszuk az Élesítést, mert ez jobban megfelel a célunknak, mint az Életlen maszk. Ebben is túlzásba eshetünk, hiszen most nem a teljes képi információt állítjuk be, hanem csak annak töredékét; a többi komponens a helyreállításkor tompítani fogja a túlzott élességet. Most 60-ra állítottam az Élesítés mértékét.

01:10-01:42 Ha már itt vagyunk, a felbontott képben, akkor még a telítettségi értékeken is változtathatunk, mivel az eredeti képünk csaknem fekete-fehérnek látszik, de ez nem adja vissza tárgyilagosan a valóságot. Ha visszakapcsoljuk a telítettségi réteg láthatóságát a Rétegek ablakában a szemet ábrázoló ikonjának hűlt helyére kattintva, akkor a képablakban látszik, hogy ez a rétegünk csaknem teljesen fekete, azaz igen alacsony a színek telítettsége. Ha megismételjük az automatikus szintbeállítást a Színek (Colors) —> Szintek ablakában (megint az Érték, Value csatornán), ami persze megint csak a telítettségre fog csak vonatkozni az eredeti képünkben, akkor messze jobban ki fognak rajzolódni a képünk struktúrái; a valójában színes képpontjaink színei felerősödnek a fehérnek látszó területeken. Jobb, ha az árnyalati réteghez nem nyúlunk hozzá, hanem megint összeadjuk a három, immár módosított komponenst. Még mindig a 3-rétegű szürkeárnyalatos kép ablakában állva álljunk a Színek (Colors) alatt a Komponensekre (Components). Látjuk annak almenüjében, hogy kétféle összevonás közül is választhatunk. Nekünk az Újra összevonás kell, hiszen eleve szétbontott képkomponensekről van szó. Erre kattintva a szürkeárnyalatos képen nem látunk semmit, de az eredeti hangulat.xcf képünk jelentősen megváltozott. A 3-rétegű segédképet be is zárhatjuk, anélkül, hogy mentést kérnénk (Close without Saving). A módosított képrétegünk pedig világos, színes, és éles lett. (Ha a művelet után a hangulat.xcf képünk rétegei, a visszavonási műveletek, vagy egyéb nem látszik a párbeszédablakokban, akkor kattintsunk pl. a File főmenü pontra, majd bárhová a képablakban, és megint láthatjuk a rétegeinket, stb.)

01:43-02:28 A színeken és a fényeken azért még javíthatunk, mert most már nem vaktában kell dolgoznunk. A Színek (Colors) menüjéből válasszuk megint a szinteket, és a Kék (Blue), Vörös (Red), Zöld (Green) és Érték (Value) csatornákon a Bemeneti szintek Gammájának változtatásával igyekezzünk valósághű képet beállítani. A kissé sok kéket csökkentettem (Bemeneti szint gammája 0,84;), a Vöröset fokoztam (Gamma 1,27); a Zöldből egy kicsit elvettem (Gamma 0,90) és az Érték (2:11-2:20) Gammáját csökkentettem (Gamma 0,90), hogy a fák és a hó közötti kontraszt egy kissé erősebb legyen.

Sokat segít, ha a saját képünket dolgozzuk fel, és emlékszünk a fényekre és színekre, amelyeket a saját szemünkkel láttunk. Most nem ez volt az eset, de itt is lehet támpontunk: a sínek melletti hóra vetülő árnyékokból látszik, hogy sütött a nap, a havat szeretjük kékesnek látni egy kissé, ahol árnyékba esik, s a szemközti fákon látható némi elszáradt lomb, amely általában barnás-sárgás szokott lenni. Még zöld szín is lehet a képen, hiszen vannak örökzöld növények, amelyeknek télen is zöld a lombja. A napsütés miatt pedig világosítani kellett a képen, nem borulhatott homályba, ha tárgyilagosak akartunk lenni. Mit nem tesz egy kis képszerkesztés: ez az információ jórészt benne volt az eredeti képben, csak rejtve, de elő lehetett csalogatni belőle.

Művészi feldolgozás

Tegyük fel, hogy eredetileg egy tárgyilagos képünk van, és abból akarunk képmanipulálással művészképet csinálni.

A téma adja magát: a kép középpontjában egy sínpár végi ütközőbak látható, zsákutca, az út vége, ahonnan nincsen tovább. Fokozza a vég, a kilátástalanság képzetét az, hogy a sínpárt jobbról egy sötét erdő széle, balról egy kerítés határolja, hátul pedig egy magas épület. Ez kiválóan sugallja a végzetet, a bezártságot, hogy nincs menekülési út semerre sem. Ezt a hangulatot kellene képi hatásokkal felerősíteni, és eltüntetni a vidám színeket és a napfényt, valamint az energikus, életerős élességet, határozottságot. Borongós, nyomasztó, rémületes hangulatot kell felépítenünk.

Készítsünk másolatot a Rétegek ablakában a Tárgyilagos rétegünkről, és azt nevezzük át Művészinek. Mossuk el a képet, hogy sejtelmes legyen, de a mondanivaló középpontjában az ütközőbak legyen. A Szűrők (Filters) —> Elmosás (Blur) —> Elmosás elmozdítással igen alkalmas most. Ennél a funkciónál érdemes felülírással bevinni az adatokat, ha az Előképen látni akarjuk az eredményt (1. ábra, Előkép be van jelölve), mert eléggé soká tarthat az eredmény kiszámítása, ha a csúszkát alkalmazzuk, vagy a léptetőnyilakat, mert a GIMP minden megállásnál kiszámítja az adatokat, hogy megjelenítse az előnézeti képen, s ez egy-egy esetben sokáig tarthat. A másik lehetséges megoldás az, ha kikapcsoljuk az előnézetet, és csak a paraméter beállítása után kapcsoljuk vissza. Ekkor csak egyszer számolja ki a GIMP a várható eredményt. GIMP 2.8-nál ezek a beállítási problémák már nem jelentkeznek.

1. ábra

Első lépésben alkalmazzunk Sugárirányú elmosást, amely jelen esetben azt jelenti, hogy egy középpont körül koncentrikus körök kerületén mossa szét a GIMP a képpontokat. Szögnek megfelel a 10-fokos, Elmosási középpontnak viszont állítsuk be felülírással (+ Enter) azokat az x- és y-koordinátákat, amelyeket leolvashatunk a képablakunk bal alsó sarkában, ha a kurzorral egy-egy pont fölé állunk. Célszerűen a mondanivaló középpontját válasszuk ki erre, valahol félúton az ütközőbak és a vasúti vágányzáró-jelző tábla között. Az alkalmazott koordináták X=274 és Y=348 voltak.

2. ábra

Második lépésben megint elmozdításos elmosást alkalmazhatunk, de most Nagyítás módban, ugyanazzal az Elmosási középponttal, mint az előbb. Alapértelmezésben a középponttól kifelé történik az elmosás, de most kattintsunk az Elmosás kifelé felirat előtti kis négyzetbe, hogy megszüntessük annak kipipálását, s ekkor az elmosás befelé, az elmosási középpont irányába fog menni. Az Elmosási hosszra állítsunk be 30-at felülírással (+Enter) az eredeti 5 helyett.

3. ábra

Az eddigi elmosások eredménye a 3. ábrán látható. Itt már kezd sejtelmes lenni a kép, de a zavaró életlenségen kívül még nincs igazán különösebb hatása.

4. ábra

Nyissunk új réteget a Rétegek ablakának bal szélső alsó gombjával, és adjuk neki a Vignetta nevet. Maradjon képméretű (602x900), és tejesen átlátszó (Transparency).

Az Eszköztárról vagy az e gyorsbillentyűvel kapcsoljuk be az Ellipszis-kijelölést, és az illusztráción mutatott módon húzzunk egy ellipszist a kép fölé (l. 5. ábra).

5. ábra

Ha nagyon precízek szeretnénk lenni, akkor az Eszközbeállítások ablakában az ellipszis Pozíciójánál állítsunk be 0 kezdőértéket és 602 képpont vízszintes kiterjedést, hogy éppen a kép két szélére illeszkedjen az ellipszisünk.

6. ábra

A Kijelölés-szerkesztő ablakában fordítsuk meg a kijelölést, és a számítógép-billentyűzetünkön nyomjunk Ctrl+,-t (Ctrl + vessző),hogy feketére fessük az ellipszisen kívüli területet. (Ha nem fekete lenne az előtérszínünk, akkor d gyorsbillentyűvel állítsuk feketére.) Utána szüntessük meg a kijelölést a Kijelölés-szerkesztő ablakában (X-gomb).

7. ábra

Mossuk el az éles szélű ellipszisünket Szűrők (Filters) —> Elmosás (Blur) —> Gauss-elmosással, jó nagy, 200 képpontos vízszintes és függőleges elmosási sugárral. Egyelőre vegyük le 70%-osra a Vignetta rétegünk átlátszatlanságát a Rétegek ablakában. Kattintsunk a Tárgyilagos nevű rétegünkre, duplázzuk meg, és nevezzük át a másolatot Művészi-nek, mire a GIMP a Művészi#1 nevet fogja adni neki. Kattintsunk a fölötte lévő Művészi nevű rétegünkre.

8. ábra

Akkor most a 8. ábrán látható képet fogjuk látni a Rétegek ablakában.

9. ábra

A Színek (Colors) —> Telítetlenné tétel funkcióból a Fényerő (Lightness) szerinti telítetlenség beállítást kiválasztva alakítsuk fekete-fehérré az eddig elmosott rétegünket.

10. ábra

Kapcsoljuk be az Eszköztárról, vagy a Shift+e számítógép-billentyű kombinációval a radírt, és az Eszközbeállítások ablakában válasszuk ki hozzá a legnagyobb, elmosott szélű ecsetet, a Circle Fuzzy (19)-et, vegyük le az átlátszatlanságát 10%-ra, és méretezzük a maximális 10,0-re. (GIMP 2.8-nál a 2. Hardness 050 ecsettel (Brush) dolgozzunk, 10%-os átlátszatlansággal, a méretét (Size) pedig vegyük 190,00-re.)

11. ábra

Mielőtt elkezdenénk radírozni, jobb egérgombbal kattintsunk a Művészi rétegünk rétegsorára a Rétegek ablakában, és a felbukkanó rétegmenüből válasszuk az Alfa-csatorna hozzáadását (Add Alpha Channel), hogy a radírral átlátszóságot vigyünk be a rétegbe, és ne a háttérszínt, mint ahogy az történne, ha az alfa-csatorna nélküli, és vastagbetűvel szedett nevű rétegeknél történik.

12. ábra

Itt-ott egyszer-kétszer rákattintva a vászonra vegyünk el az elmosott rétegből a levél nélküli fa lombozatnál, a sínpárnál és a baloldali kerítésből, majd kisebb, 5-ös (95,00-ös) ecsetmérettel az ütközőbak előtti sínből, és végül 1-es, 0,5-ös, 0,1-es (19,00, 9,50 és 1,90) mérettel és 50-100%-osra visszanövelt átlátszatlansággal töröljük a homályos réteg képpontjait a jelzőtábla, az ütközőbak és az attól balra eső kilométerkő fölül, hogy átlátsszon az alatta fekvő éles és színes Művészi#1 réteg. Ha valamit elrontottunk, kapcsoljuk be az Ellen-radírt az Eszközbeállítások ablakában és azzal javítsunk. A Vignetta réteg átlátszatlanságát vigyük fel 80%-ra. A 12. ábrán piros nyíllal jelöltem, ahol radíroztam.

13. ábra

Végül, hogy igazán idegesítővé tegyük a képet, a homályos Művészi nevű réteg átlátszatlanságát vegyük vissza 93%-ra a Rétegek ablakában. Napvilágnál újra ellenőriztem a Vignetta réteg átlátszatlanságát, és végül is vissza állítottam 70%-ra (mindig az első ötlet a jó). Ettől a két módosítástól elősejlenek a radírozatlan terület alatti élesített struktúrák, de csak halványan. A radírozástól és a kismértékű átlátszóságtól helyenként halványan éles, máshol ködösebb, elmosódott lesz a kép, ami a bizonytalanságot fokozza a maga kétértelműségével. Ha egyértelműen éles, vagy csak tisztán homályos környezetet tennénk a központi téma köré, akkor nem érnénk el akkora érzelmi hatást.

Élhetünk a véletlen szerencsével is: a homályos alatti színes réteg színe csak a kilométerkő-szerűségnél bukkan elő, drapp színben. Ezáltal magára vonja a figyelmet és rejtélyessé teszi a nélküle egyébként egyértelmű képet, tág teret adva az egyéni értelmezéseknek.

A rétegek állása a kép elkészültekor a 13. ábrán látható a rétegmódokkal és az átlátszatlanságokkal együtt. Ha akarjuk, a felső három réteget (ezek teszik ki a művészi variációt) fésüljük össze egy rétegbe fentről lefelé haladva. Jobb egérgombbal kattintsunk a rétegre, és a felbukkanó rétegmenüből válasszuk az Összefésülést lefelé (Merge Down). Ekkor három rétegünk marad: legalul az eredeti fotó, fölötte annak tárgyilagos feldolgozása, retusálása, és legfelül a művészi megoldás.

A képek előállításához GIMP for Windows 2.6.4 és 2.8.0 képfeldolgozó programot használtam a sourceforge.net jóvoltából.