Képjátékok — Jégvirág/Tutorial

2008 július

[Hogyan?]

[Hogyan?]

A GIMP Szikra funkciójával látványos képeket készíthetünk kis erőfeszítéssel. A nyári hőségben jól jön egy kis hűsítő hatás, ezért most jégvirágos látvány előállítására használtam fel ezt a lehetőséget. A jobboldali kép ugyanolyan technikával készült, mint a tutorialban ismertetett magyar nyelvű szöveg, csak rövidsége miatt szabályos négyzet formában is megjeleníthető, ezért került ez a címlapra.

A Szikra elnevezésű GIMP funkcióval kisebb-nagyobb tüskékkel láthatjuk el az objektumunkat, akár zúzmarás méretben is. Ki-ki ízlése szerint változtathat a leírásban bemutatott paramétereken, vagy tovább is fejlesztheti a már elkészült alapképet, esetleg hasonlóan készült keretbe foglalással, hogy csak egy példát említsek a sok közül.

A leírást kezdő GIMP-felhasználók számára is hasznosítható formában igyekeztem elkészíteni, ezért eléggé részletes.

1. ábra

Mielőtt új képet készítenénk, a GIMPünk főablakában középen felül látható, az előtér- és a háttérszín cseréjére utaló, a színtéglalapok mellett található váltónyílra kattintsunk rá, hogy a fekete legyen a háttérszínünk, a fehér pedig az előtér színe. Ezután nyissunk egy új képet: a GIMP főablakában a Fájl alatt az Új... sorra kattintva az 1. ábrán látható ablak fog felbukkanni. Adjunk be tetszőleges méretet. A példabeli kép 300x150 képpontos méretben készült. A képet mentsük el .xcf formátumban, a GIMP saját kiterjesztésében, például jegvirag.xcf néven. Ez lesz az ún. képablakunk.

2. ábra

Megkönnyítendő a dolgunkat állítsunk össze egy saját munkaablakot. A képablakban a Párbeszédablakok legördülő menüjében kattintsunk a Rétegek sorra. Ennek felbukkanó ablakában jobboldalt felül, közvetlenül a címsor alatt látszik egy kis balra mutató nyíl.
Ha erre kattintunk, akkor a 2. ábrán látható módon választhatjuk azt, hogy új lapot adunk ehhez a munkaablakhoz. Ezzel a módszerrel vegyük még ide az Eszközbeállításokat, és a Színeket.
Ezzel már elő is készültünk a munkára.

A tutorialban szereplő gyorsbillentyűk megadásakor az eredeti, "gyárilag" beállított kódokat tüntetem fel. Ha valaki átállította ezeket, akkor természetesen értelemszerűen a saját billentyűkódjait alkalmazza.

3. ábra

Elkészítjük a feliratunkat a GIMP saját szövegszerkesztőjével, amihez először ki kell választanunk a betűtípust, és be kell állítanunk annak paramétereit. A képablakban állva nyomjuk le a t (text, azaz szöveg) gyorsbillentyűt, vagy az Eszközök legördülő menüjéből válasszuk ki a Szöveget. Ezután a munkaablakban kattintsunk az Eszközbeállítások fülére, melynek ablaka balra látható.

A Betűkészlet felirat melletti négyzetbe kattintva felbukkanó listából válasszunk ki egy nekünk tetsző, testesebb (például félkövér, Bold) betűformát, amely azonban még jégvirágosítás után is olvasható marad, tehát eléggé karakteres formájú. A példában ez a Georgia Bold lett. A megadott képmérethez 60 képpontos betűnagyság illeszkedett, amelyet a Méret melletti mezőbe felülírással, vagy a kis nyilak segítségével vihetünk be. Az induláskor elvégzett színcsere miatt pedig automatikusan fehér lett beállítva betűszínnek.

Ezután a képablakunkban kattintsunk a kurzorral valahová a bal szél közelébe, mire felbukkan a 4. ábra ablaka, a GIMP saját kis szövegszerkesztője.

4. ábra

Ebbe begépelhetjük a szövegünket, jelen esetben a Jégvirágot. Nem fontos, hogy a felirat jó helyre kerüljön, mert a GIMP úgyis új, átlátszó rétegbe teszi, amit még könnyen tologathatunk. Ha túl kicsinek, vagy nagynak találjuk a betűt, akkor a munkaablakban egyszerűen írjuk át a Méretét, és a Szövegszerkesztő ablakba kattintva frissülni fog a látvány az új nagyságra (ez a többi paraméter esetében is így működik).

Ha készen vagyunk, kattintsunk a kis Szövegszerkesztő ablak Bezárás feliratú gombjára. Ezután a billentyűzetünk kurzornyilaival helyére pozicionálhatjuk a szövegünket. (Megjegyzés: ha utólag mégis változtatni akarunk valamelyik betű-beállításunkon, akkor a képablakban a szövegrétegbe kattintva megint előkerül a Szövegszerkesztő, s ekkor az előzőek szerint módosíthatunk az adatainkon.)

5. ábra

Az eddigi munkánk eredményeképpen az 5. ábrán látható kép fogad minket a képablakban. A címsorból láthatóan két rétegünk van: az alsó a fekete Háttér nevű réteg, fölötte pedig az átlátszó alapú szövegrétegünk, amely kisebb a képünknél, és a réteghatárát szaggatott vonal jelzi. Szeretnénk külön, önálló rétegben megőrizni és feldolgozni, ezért a képablakunkban a Réteg címszó legördülő menüjéből kattintsunk a Réteg kép-méretűvé alakítása sorra, mire a szaggatott vonal el fog tűnni a képablakból.

6. ábra

Nem az egész szöveget fogjuk "szikráztatni", hanem csak egy kis részét, amit kicsippentünk a feliratból.

Ehhez nyomjuk le a Shift+o gyorsbillentyű kombinációt (vagy a képablakban a Kijelölés menüjéből válasszuk ki a Szín szerinti kijelölést). A munkaablakunkban most ennek az eszköznek a beállításai látszanak.
Az alapértelmezett beállítások meg is felelnek, ezeken nem kell változtatnunk.

A képablakunkban álljunk a kurzorral egy, a betűkön kívül eső területre (ahol átlászik az alsó fekete réteg), és kattintsunk bal egérgombbal. A szövegünk körüli átlátszó terület ezzel ki is lesz jelölve, de nekünk a betűink külső pereme is kell, ezért növelni fogjuk a kijelölést, hogy az belenyomuljon egy kissé a betűinkbe.

7. ábra

A képablakban a Kijelölés legördülő menüjéből kattintsunk a Növelésre, mire a 7. ábrán látható ablak fog felbukkanni. Ebben a fölfelé mutató kis nyíllal növeljük az alapértelmezett 1-es értéket 2 képpontnyira, majd nyomjunk OK-t. Ezzel az egész átlátszó háttér, plusz egy vékony fehér sáv a betűink szélén belekerül a kijelölésbe. Ezt új rétegbe visszük, hogy később sokféleképpen feldolgozhassuk. A Ctrl+C billentyű-kombináció lenyomásával másoljuk vágólapra a kijelölésünket, majd a Ctrl+V kombinációval illesszük be a képünkbe, ahol az lebegő rétegként fog megjelenni, ha a munkaablakunkban a Rétegek fülére kattintunk. A GIMP automatikusan a Beillesztett réteg nevet adja neki. Ha ennek rétegsorára rákattintunk a jobb egérgombbal, akkor az erre felbukkanó menüben kattintsunk bal egérgombbal az Új réteg sorra, s ezzel önálló rétegbe helyeztük el a szövegperemünket.

8. ábra

Ha a Rétegek munkaablakunkban a középső, Jégvirág nevet viselő réteg melletti, szemet ábrázoló ikonra rákattintunk, akkor ennek a rétegnek a láthatóságát kikapcsoljuk, s ekkor a 8. ábrán láthatóan csak az új rétegünket fogjuk látni a fekete háttér előtt. Ha vissza akarjuk állítani a Jégvirág rétegünk láthatóságát, akkor akkor kattintsunk a szemikon helyére.

Most következik művünk lényege: a szikráztatás.

A képablakunkban a Szűrők legördülő menüjéből a Fény és árnyék alatt válasszuk ki a Szikrát. Felbukkanó ablaka a 9. ábrán látható.

9. ábra

Rengeteg paraméteren állíthatunk, hogy az előnézeti kép ablakában nekünk tetsző látványt kialakíthassuk (Ha az ablak alatti Előkép felirathoz tartozó négyzet üres, akkor pipáljuk ki). A tutorialban bemutatott kép a jobbra látható adatokkal készült.

(Megjegyzés: velem megesett olykor-olykor, hogy első ízben az előképen nem jelentek meg a beállítások változtatásával együttjáró módosulások, noha azokat a program figyelembe vette. Ekkor érdemes látatlanban OKézni, legfeljebb ha nem tetszik az eredmény, akkor a képablakban a Szerkesztés menüjében található Visszavonással visszaléphetünk a művelet előtti állapotba. Ha ezután a Szűrők menüjében mindjárt a Szikra újramegjelenítése funkciót választjuk, akkor másodszorra már jól fog működni az előkép, látjuk benne a beállításainkat.)

A legtöbb változtatható paraméterrel a szikrák nagyságát, sűrűségét, erőteljességét állíthatjuk be, rövid csúcsos, tömzsi szikráktól kezdve a hosszú szálas, ritkás, filigrán felcsillanásokig bezárólag. Érdemes figyelembe venni ennél a lépésnél, hogy akarjuk-e majd kicsinyíteni a képünket, vagy sem. Ha a kicsinyített változatot szeretnénk megjeleníteni, akkor célszerű erőteljesebb szikrákat beállítani. A példaként bemutatott kép is inkább kisebb méretben érvényesül jobban.

A 10. ábrán látható a művelet eredménye, ha a Szikra című ablakban végeztünk az adatok beállításával, és lenyomtuk az OK gombot. Már feldolgozandó állapotban is látható, hogy a tömör, Jégvirág nevű szövegrétegünk fölötti szikrázó réteg jégtűi a betűtestek fölé is kiterjednek, mintegy szabdalva azokat, ami külön szerencse, mert így jobban utánozhatjuk a természetes állapotot.

A mű lényege készen is van, a továbbiakban már csak a látvány hatásosabbá tételén kell dolgoznunk, ha rafináltabb eredményt szeretnénk.

10. ábra

Először is a fekete hátteret lecserélhetjük más színűre. Ha a hideghatást fokozni akarjuk, akkor erre a legalkalmasabb a kék szín, mert az emberi testre az élettanilag hűsítő hatással van.

A munkaablakunkban kattintsunk a Színek fülére, mire a 11. ábrán látható látványhoz juthatunk.

11. ábra

A példabeli felirat háttereként színátmenetes kifestést alkalmaztam, ezért kétféle kék színt is beállítottam. Alapértelmezésben a Színek ablaka a Wilber-fejjel jelölt színbeállítási módban jelentkezik, bal alsó sarkában az előtér és a háttér színét mutató téglalapokkal.

Ha a keskeny, függőleges szivárványsávban valamelyik kék árnyalatra kattintunk bal egérgombbal, akkor a nagy négyszögletes ablakban annak a finombeállítását végezhetjük el, belekattintva a négyszögbe és húzással a nekünk tetsző pontra állítva a megjelenő szálkeresztet. Baloldalt alul látni fogjuk az aktív színablakunkban a szín eközben tapasztalható változását. Ha az egyik színünk már megfelel nekünk, akkor kattintsunk bal egérgombbal a másik színtéglalapra, hogy most annak a színét állítsuk be, és megint kezdjük a függőleges szivárványsávban egy másik kék színnel, majd végezzük el ennek finombeállítását. A tutorialos kép készítéséhez én azonban egy másik módszert választottam: az ablak jobb alsó részében látható fehér mezőbe egyszerűen beírtam két kék szín HTML-kódját. A világosabb háttérszín kódja 01f1f4 volt, a sötétebb előtérszín kódja pedig 2a6fa5. A kód bebillentyűzése után nyomjunk Enter-t.

12. ábra

A színátmenet alkalmazásához nyomjuk le az l (L, mint Lajos) gyorsbillentyűt a képablakban állva (kattintsunk ennek címsorára, ha nem ez volna az aktív ablakunk, hanem a munkaablak, mert a gyorsbillentyűs meghívás csak ekkor működik), vagy ugyancsak a képablakban az Eszközök legördülő menüjéből a Festőeszközök közül válasszuk ki a Színátmenetet. Beállítási lehetőségeit akkor látjuk, ha a munkaablakban az Eszközbeállítások fülére kattintunk (l. 12. ábra).

Ez az eszköz alapértelmezésben Normál rétegmódban jelenik meg, 100%-os átlátszatlansággal, és a színátmenetek közül az Előtérből a háttérbe (RGB) átmenettel. Eme utóbbit megfordítottam, hogy a jégvirágos szöveg mögé eső háttérbe kerüljön majd a sötétebbik kék szín. A megfordításhoz kattintsunk a Színátmenet felirat melletti téglalaptól jobbra eső kis négyzetbe. Eltolást most nem alkalmazunk, és az alapértelmezett lineáris lefutás is jó, viszont ismétléssel fogunk dolgozni. Ennek legördülő menüjéből válasszuk ki a Háromszöghullámot. Általában, ha szép egyenletes átmenetet akarunk, akkor érdemes kipipálni az adaptív túlmintavételezést is.

Most kattintsunk a munkaablakunk Rétegek fülére, és abban is a legalsó, Háttér nevű rétegünk rétegsorára a bal egérgombbal, hogy ez legyen az aktív rétegünk, és a következő művelet majd erre, és csakis erre nézve érvényesüljön.

13. ábra

Menjünk vissza a képablakunkba. Nyomjuk le a Ctrl gombot a billentyűzetünkön, és tartsuk lenyomva, közben pedig a kurzorral álljunk a képünk felső peremére, ahol a színátmenetet ábrázoló négyzetes ikon képe megjelenik már a kurzorunk mellett, és nyomjuk le a bal egérgombot, majd lenyomva tartva húzzuk le a képünk közepéig. Eme utóbbit egészen pontosan megállapíthatjuk, ha figyeljük a képablak bal alsó sarkában leolvasható koordinátákat. Tudjuk, hogy a képünk milyen magas (a példában 150 képpont), ennek fele jelen esetben 75. Amikor elérjük ezt az értéket, engedjük fel az egér gombját, és a Ctrl billentyűt is (eme utóbbi azért kellett, hogy a program automatikusan függőlegesben tartsa a húzott szakaszunkat).

Mivel háromszöghullám ismétlést állítottunk be a színátmenetre, ezért a kép felső része világosból sötétebb kékbe haladó folyamatos átmenettel lesz kitöltve, majd onnantól lefelé tükrözve, sötétből világoskékbe fog átmenni.

14. ábra

Most már az utolsó simítások vannak csak hátra. A munkaablakunkban még mindig a Rétegek látszanak, ha közben nem állítottuk el. Kattintsunk a legfelső, Beillesztett réteg nevű, szikrázó rétegünkre a bal egérgombbal, hogy most ez legyen az aktív réteg, majd az ablak alsó sorában látható hat gomb közül balról a negyedikre, amellyel másolatot készíthetünk erről a rétegről, amelynek a GIMP a Beillesztett réteg másolata nevet fogja adni.

15. ábra

Ha egy kis térhatást is akarunk adni a jégtűinknek akkor erre is találunk módot a Gimp-pel.

A képablakunkban a Szűrők legördülő menüjéből a Torzítás alatt válasszuk ki a Domborítást. Felbukkanó ablaka jobbra látható. Ha az Előkép melletti négyzet ki van pipálva, akkor nyomonkövethetjük a változtatásaink eredményét. A függvények közül most a Buckaleképezést jelöljük ki. A megvilágítás irányszögére meghagytam az alapértelmezett 30 fokos értéket, a Felemelést viszont 60-ra állítottam, a Mélységet pedig 10-re, de ezek az adatok persze a személyes ízléstől függenek. Ha már elégedettek vagyunk a látvánnyal, nyomjuk le az OK-t.

16. ábra

Érdemes a fekete-fehér színt világosítanunk. A képablakban a Színek címszó legördülő menüjéből válasszuk ki a Színezést, melynek ablaka a 16. ábrán látható. Ha a telítettséget levisszük 0-ra, a Fényerőt pedig megnöveljük pl. 74-re, akkor fehérebb árnyalatot kapunk.

A Rétegek munkaablakunkban a még mindig aktív, Beillesztett réteg másolata nevű rétegünk rétegmódját állítsuk át pl. Értékre, az eredeti Normálról, a Módhoz tartozó legördülő menüből kiválasztva a legalsó sort.

17. ábra

Tapasztalni fogjuk, hogy a rétegünk még nem eléggé kontrasztos. Ezen könnyen segíthetünk: a képablakban a Színek alól most válasszuk ki a Fényerő-kontraszt funkciót, melynek ablakában már egy nekünk tetsző értéket állíthatunk be. A változást a képablakban figyelhetjük meg, ha a Fényerő-kontraszt ablakunkban ki van pipálva az Előkép megjelenítése. Ha készen vagyunk OKézzunk.

18. ábra

19. ábra

Végső simításként eljátszhatunk a rétegmódok változtatásával, illetve a rétegeink szaporításával. A végső kép úgy lett kialakítva, hogy a Beillesztett rétegről (amelyik nem lett domborítva), készítettem egy másolatot megint csak a Rétegek ablak bal alsó negyedik gombjával. Az áttekinthetőség kedvéért átneveztem a rétegeket, mint az a 18. ábrán látható. Az eredeti, még nem domborított, szikrázó réteg a Szikra 1 és Szikra 2 nevet kapta, és mellé írtam, hogy milyen rétegmódba lett állítva. A domborított, legfelső réteg láthatóan is Érték módban van, az eredeti, sima fehér szöveg, a Jégvirág nevű, alulról a második rétegben Normál módban maradt, miképpen a kékes Háttér nevű, alapréteg is. Mindegyik réteg átlátszatlanságát meghagytam 100%-on.

így keletkezett a 19. ábrán, és az oldal tetején is látható első kép. Ennek rétegeit még egyesíthetjük: a képablakban a Kép legördülő menüjéből válasszuk az Egy réteggé lapítás funkciót, az eredményt pedig a Fájl menüjéből meghívható Mentés másként utasítással elmenthetjük nekünk tetsző névvel és kiterjesztéssel (pl. .jpg, .png stb.).
Az oldal tetején a második, sötétebb hátterű kép ugyanezekből a rétegekből készült, csak a Háttér réteg fekete-kék ferdén futó színátmenettel lett kitöltve, és a rétegei a következőképpen lettek beállítva, alulról fölfelé haladva:
Háttér: Normál mód, 100% átlátszatlanság
Jégvirág: Normál mód, 50% átlátszatlanság
Szikra 1: Osztás mód, 100% átlátszatlanság
Szikra 2: Sötétítés mód, 100% átlátszatlanság
Domborított: Kivetítés mód, 76,1% átlátszatlanság.

A kép előállításához GIMP for Windows 2.4.2 képfeldolgozó programot használtam a sourceforge.net jóvoltából.