RSS 2.0 értesítő RSS 2.0

Keresés a honlapon
.

Legfrissebb oldalak

GIMP-pel festett húsvéti tojások. Húsvéti GIMP tojás
Húsvéti tojások festése egérrel és GIMP rutinokkal.
Hópehely motívum. Hópehely motívumok
Klónozás és alakítás Inkscape szűrőkkel.
Oszlopcsarnok fantázialényekkel. 3D oszlop
Csavart torony
Fantázialények
GIMP 2.8 ecsetdinamikával rajzolt oszlopok és fantázialények.
Absztrakt csigaház képe. Csigaház és társai
Alakzatcsoport ráfektetése tetszőleges útvonalra. Inkscape tanulmány és tutorial.
3D fogaskerekek. 3D fogaskerekek Inkscape-pel
Az Inkscape "Mozgás" kiterjesztés használatának egyik módja.
Régi és új gimp nyitólapja. GIMP 2.6 és 2.8
Néhány gyakorlati szempont a GIMP 2.8 használatával kapcsolatban.
  Fölfelé mutató nyíl.

Wilber.
A képek a GIMP 2.2.15, 2.4.2, 2.6.4 és 2.8 programmal, illetve Inkscape v0.47.1 programmal készültek a
Sourceforge logo.
és az Inkscape.org jóvoltából.


Creative Commons License
Adatvédelem
Utolsó frissítés: 2014 április

Képjátékok — Jégvirág/Tutorial

2008 július

Jégvirágos szöveg képe. Jégvirágos szöveg képe 2.

Hozzászólás feliratú gomb [Hogyan?]


Ice felirat jégvirágos kivitelben.

Hozzászólás feliratú gomb [Hogyan?]

A GIMP Szikra funkciójával látványos képeket készíthetünk kis erőfeszítéssel. A nyári hőségben jól jön egy kis hűsítő hatás, ezért most jégvirágos látvány előállítására használtam fel ezt a lehetőséget. A jobboldali kép ugyanolyan technikával készült, mint a tutorialban ismertetett magyar nyelvű szöveg, csak rövidsége miatt szabályos négyzet formában is megjeleníthető, ezért került ez a címlapra.

Felirat jégvirágos keretben.

A Szikra elnevezésű GIMP funkcióval kisebb-nagyobb tüskékkel láthatjuk el az objektumunkat, akár zúzmarás méretben is. Ki-ki ízlése szerint változtathat a leírásban bemutatott paramétereken, vagy tovább is fejlesztheti a már elkészült alapképet, esetleg hasonlóan készült keretbe foglalással, hogy csak egy példát említsek a sok közül.

A leírást kezdő GIMP-felhasználók számára is hasznosítható formában igyekeztem elkészíteni, ezért eléggé részletes.


1. ábra

Új kép készítése.

Mielőtt új képet készítenénk, a GIMPünk főablakában középen felül látható, az előtér- és a háttérszín cseréjére utaló, a színtéglalapok mellett található váltónyílra kattintsunk rá, hogy a fekete legyen a háttérszínünk, a fehér pedig az előtér színe. Ezután nyissunk egy új képet: a GIMP főablakában a Fájl alatt az Új... sorra kattintva az 1. ábrán látható ablak fog felbukkanni. Adjunk be tetszőleges méretet. A példabeli kép 300x150 képpontos méretben készült. A képet mentsük el .xcf formátumban, a GIMP saját kiterjesztésében, például jegvirag.xcf néven. Ez lesz az ún. képablakunk.

2. ábra

Dokkolás: Rétegek, Eszközbeállítások, Színek.

Megkönnyítendő a dolgunkat állítsunk össze egy saját munkaablakot. A képablakban a Párbeszédablakok legördülő menüjében kattintsunk a Rétegek sorra. Ennek felbukkanó ablakában jobboldalt felül, közvetlenül a címsor alatt látszik egy kis balra mutató nyíl.
Ha erre kattintunk, akkor a 2. ábrán látható módon választhatjuk azt, hogy új lapot adunk ehhez a munkaablakhoz. Ezzel a módszerrel vegyük még ide az Eszközbeállításokat, és a Színeket.
Ezzel már elő is készültünk a munkára.

A tutorialban szereplő gyorsbillentyűk megadásakor az eredeti, "gyárilag" beállított kódokat tüntetem fel. Ha valaki átállította ezeket, akkor természetesen értelemszerűen a saját billentyűkódjait alkalmazza.

3. ábra

Szöveg beállításai.

Elkészítjük a feliratunkat a GIMP saját szövegszerkesztőjével, amihez először ki kell választanunk a betűtípust, és be kell állítanunk annak paramétereit. A képablakban állva nyomjuk le a t (text, azaz szöveg) gyorsbillentyűt, vagy az Eszközök legördülő menüjéből válasszuk ki a Szöveget. Ezután a munkaablakban kattintsunk az Eszközbeállítások fülére, melynek ablaka balra látható.

A Betűkészlet felirat melletti négyzetbe kattintva felbukkanó listából válasszunk ki egy nekünk tetsző, testesebb (például félkövér, Bold) betűformát, amely azonban még jégvirágosítás után is olvasható marad, tehát eléggé karakteres formájú. A példában ez a Georgia Bold lett. A megadott képmérethez 60 képpontos betűnagyság illeszkedett, amelyet a Méret melletti mezőbe felülírással, vagy a kis nyilak segítségével vihetünk be. Az induláskor elvégzett színcsere miatt pedig automatikusan fehér lett beállítva betűszínnek.

Ezután a képablakunkban kattintsunk a kurzorral valahová a bal szél közelébe, mire felbukkan a 4. ábra ablaka, a GIMP saját kis szövegszerkesztője.

4. ábra

GIMP szövegszerkesztőjének ablaka.

Ebbe begépelhetjük a szövegünket, jelen esetben a Jégvirágot. Nem fontos, hogy a felirat jó helyre kerüljön, mert a GIMP úgyis új, átlátszó rétegbe teszi, amit még könnyen tologathatunk. Ha túl kicsinek, vagy nagynak találjuk a betűt, akkor a munkaablakban egyszerűen írjuk át a Méretét, és a Szövegszerkesztő ablakba kattintva frissülni fog a látvány az új nagyságra (ez a többi paraméter esetében is így működik).

Ha készen vagyunk, kattintsunk a kis Szövegszerkesztő ablak Bezárás feliratú gombjára. Ezután a billentyűzetünk kurzornyilaival helyére pozicionálhatjuk a szövegünket. (Megjegyzés: ha utólag mégis változtatni akarunk valamelyik betű-beállításunkon, akkor a képablakban a szövegrétegbe kattintva megint előkerül a Szövegszerkesztő, s ekkor az előzőek szerint módosíthatunk az adatainkon.)

5. ábra

Nyers szöveg a képablakban.

Az eddigi munkánk eredményeképpen az 5. ábrán látható kép fogad minket a képablakban. A címsorból láthatóan két rétegünk van: az alsó a fekete Háttér nevű réteg, fölötte pedig az átlátszó alapú szövegrétegünk, amely kisebb a képünknél, és a réteghatárát szaggatott vonal jelzi. Szeretnénk külön, önálló rétegben megőrizni és feldolgozni, ezért a képablakunkban a Réteg címszó legördülő menüjéből kattintsunk a Réteg kép-méretűvé alakítása sorra, mire a szaggatott vonal el fog tűnni a képablakból.

6. ábra

Szín szerinti kijelölés beállításai a munkaablakban.

Nem az egész szöveget fogjuk "szikráztatni", hanem csak egy kis részét, amit kicsippentünk a feliratból.

Ehhez nyomjuk le a Shift+o gyorsbillentyű kombinációt (vagy a képablakban a Kijelölés menüjéből válasszuk ki a Szín szerinti kijelölést). A munkaablakunkban most ennek az eszköznek a beállításai látszanak.
Az alapértelmezett beállítások meg is felelnek, ezeken nem kell változtatnunk.

A képablakunkban álljunk a kurzorral egy, a betűkön kívül eső területre (ahol átlászik az alsó fekete réteg), és kattintsunk bal egérgombbal. A szövegünk körüli átlátszó terület ezzel ki is lesz jelölve, de nekünk a betűink külső pereme is kell, ezért növelni fogjuk a kijelölést, hogy az belenyomuljon egy kissé a betűinkbe.

7. ábra

Kijelölés növelésének ablaka.

A képablakban a Kijelölés legördülő menüjéből kattintsunk a Növelésre, mire a 7. ábrán látható ablak fog felbukkanni. Ebben a fölfelé mutató kis nyíllal növeljük az alapértelmezett 1-es értéket 2 képpontnyira, majd nyomjunk OK-t. Ezzel az egész átlátszó háttér, plusz egy vékony fehér sáv a betűink szélén belekerül a kijelölésbe. Ezt új rétegbe visszük, hogy később sokféleképpen feldolgozhassuk. A Ctrl+C billentyű-kombináció lenyomásával másoljuk vágólapra a kijelölésünket, majd a Ctrl+V kombinációval illesszük be a képünkbe, ahol az lebegő rétegként fog megjelenni, ha a munkaablakunkban a Rétegek fülére kattintunk. A GIMP automatikusan a Beillesztett réteg nevet adja neki. Ha ennek rétegsorára rákattintunk a jobb egérgombbal, akkor az erre felbukkanó menüben kattintsunk bal egérgombbal az Új réteg sorra, s ezzel önálló rétegbe helyeztük el a szövegperemünket.

8. ábra

Fehér szövegperem a képablakban.

Ha a Rétegek munkaablakunkban a középső, Jégvirág nevet viselő réteg melletti, szemet ábrázoló ikonra rákattintunk, akkor ennek a rétegnek a láthatóságát kikapcsoljuk, s ekkor a 8. ábrán láthatóan csak az új rétegünket fogjuk látni a fekete háttér előtt. Ha vissza akarjuk állítani a Jégvirág rétegünk láthatóságát, akkor akkor kattintsunk a szemikon helyére.

Most következik művünk lényege: a szikráztatás.

A képablakunkban a Szűrők legördülő menüjéből a Fény és árnyék alatt válasszuk ki a Szikrát. Felbukkanó ablaka a 9. ábrán látható.


9. ábra

Szikra beállításának ablaka.

Rengeteg paraméteren állíthatunk, hogy az előnézeti kép ablakában nekünk tetsző látványt kialakíthassuk (Ha az ablak alatti Előkép felirathoz tartozó négyzet üres, akkor pipáljuk ki). A tutorialban bemutatott kép a jobbra látható adatokkal készült.

(Megjegyzés: velem megesett olykor-olykor, hogy első ízben az előképen nem jelentek meg a beállítások változtatásával együttjáró módosulások, noha azokat a program figyelembe vette. Ekkor érdemes látatlanban OKézni, legfeljebb ha nem tetszik az eredmény, akkor a képablakban a Szerkesztés menüjében található Visszavonással visszaléphetünk a művelet előtti állapotba. Ha ezután a Szűrők menüjében mindjárt a Szikra újramegjelenítése funkciót választjuk, akkor másodszorra már jól fog működni az előkép, látjuk benne a beállításainkat.)

A legtöbb változtatható paraméterrel a szikrák nagyságát, sűrűségét, erőteljességét állíthatjuk be, rövid csúcsos, tömzsi szikráktól kezdve a hosszú szálas, ritkás, filigrán felcsillanásokig bezárólag. Érdemes figyelembe venni ennél a lépésnél, hogy akarjuk-e majd kicsinyíteni a képünket, vagy sem. Ha a kicsinyített változatot szeretnénk megjeleníteni, akkor célszerű erőteljesebb szikrákat beállítani. A példaként bemutatott kép is inkább kisebb méretben érvényesül jobban.

A 10. ábrán látható a művelet eredménye, ha a Szikra című ablakban végeztünk az adatok beállításával, és lenyomtuk az OK gombot. Már feldolgozandó állapotban is látható, hogy a tömör, Jégvirág nevű szövegrétegünk fölötti szikrázó réteg jégtűi a betűtestek fölé is kiterjednek, mintegy szabdalva azokat, ami külön szerencse, mert így jobban utánozhatjuk a természetes állapotot.

A mű lényege készen is van, a továbbiakban már csak a látvány hatásosabbá tételén kell dolgoznunk, ha rafináltabb eredményt szeretnénk.

10. ábra

Szikrázó szöveg a képablakban.

Először is a fekete hátteret lecserélhetjük más színűre. Ha a hideghatást fokozni akarjuk, akkor erre a legalkalmasabb a kék szín, mert az emberi testre az élettanilag hűsítő hatással van.

A munkaablakunkban kattintsunk a Színek fülére, mire a 11. ábrán látható látványhoz juthatunk.

11. ábra

Szín beállításának ablaka.

A példabeli felirat háttereként színátmenetes kifestést alkalmaztam, ezért kétféle kék színt is beállítottam. Alapértelmezésben a Színek ablaka a Wilber-fejjel jelölt színbeállítási módban jelentkezik, bal alsó sarkában az előtér és a háttér színét mutató téglalapokkal.

Ha a keskeny, függőleges szivárványsávban valamelyik kék árnyalatra kattintunk bal egérgombbal, akkor a nagy négyszögletes ablakban annak a finombeállítását végezhetjük el, belekattintva a négyszögbe és húzással a nekünk tetsző pontra állítva a megjelenő szálkeresztet. Baloldalt alul látni fogjuk az aktív színablakunkban a szín eközben tapasztalható változását. Ha az egyik színünk már megfelel nekünk, akkor kattintsunk bal egérgombbal a másik színtéglalapra, hogy most annak a színét állítsuk be, és megint kezdjük a függőleges szivárványsávban egy másik kék színnel, majd végezzük el ennek finombeállítását. A tutorialos kép készítéséhez én azonban egy másik módszert választottam: az ablak jobb alsó részében látható fehér mezőbe egyszerűen beírtam két kék szín HTML-kódját. A világosabb háttérszín kódja 01f1f4 volt, a sötétebb előtérszín kódja pedig 2a6fa5. A kód bebillentyűzése után nyomjunk Enter-t.

12. ábra

Színátmenet beállításai.

A színátmenet alkalmazásához nyomjuk le az l (L, mint Lajos) gyorsbillentyűt a képablakban állva (kattintsunk ennek címsorára, ha nem ez volna az aktív ablakunk, hanem a munkaablak, mert a gyorsbillentyűs meghívás csak ekkor működik), vagy ugyancsak a képablakban az Eszközök legördülő menüjéből a Festőeszközök közül válasszuk ki a Színátmenetet. Beállítási lehetőségeit akkor látjuk, ha a munkaablakban az Eszközbeállítások fülére kattintunk (l. 12. ábra).

Ez az eszköz alapértelmezésben Normál rétegmódban jelenik meg, 100%-os átlátszatlansággal, és a színátmenetek közül az Előtérből a háttérbe (RGB) átmenettel. Eme utóbbit megfordítottam, hogy a jégvirágos szöveg mögé eső háttérbe kerüljön majd a sötétebbik kék szín. A megfordításhoz kattintsunk a Színátmenet felirat melletti téglalaptól jobbra eső kis négyzetbe. Eltolást most nem alkalmazunk, és az alapértelmezett lineáris lefutás is jó, viszont ismétléssel fogunk dolgozni. Ennek legördülő menüjéből válasszuk ki a Háromszöghullámot. Általában, ha szép egyenletes átmenetet akarunk, akkor érdemes kipipálni az adaptív túlmintavételezést is.

Most kattintsunk a munkaablakunk Rétegek fülére, és abban is a legalsó, Háttér nevű rétegünk rétegsorára a bal egérgombbal, hogy ez legyen az aktív rétegünk, és a következő művelet majd erre, és csakis erre nézve érvényesüljön.

13. ábra

Színátmenet szélső pontjainak beállítása.

Menjünk vissza a képablakunkba. Nyomjuk le a Ctrl gombot a billentyűzetünkön, és tartsuk lenyomva, közben pedig a kurzorral álljunk a képünk felső peremére, ahol a színátmenetet ábrázoló négyzetes ikon képe megjelenik már a kurzorunk mellett, és nyomjuk le a bal egérgombot, majd lenyomva tartva húzzuk le a képünk közepéig. Eme utóbbit egészen pontosan megállapíthatjuk, ha figyeljük a képablak bal alsó sarkában leolvasható koordinátákat. Tudjuk, hogy a képünk milyen magas (a példában 150 képpont), ennek fele jelen esetben 75. Amikor elérjük ezt az értéket, engedjük fel az egér gombját, és a Ctrl billentyűt is (eme utóbbi azért kellett, hogy a program automatikusan függőlegesben tartsa a húzott szakaszunkat).

Mivel háromszöghullám ismétlést állítottunk be a színátmenetre, ezért a kép felső része világosból sötétebb kékbe haladó folyamatos átmenettel lesz kitöltve, majd onnantól lefelé tükrözve, sötétből világoskékbe fog átmenni.

14. ábra

Rétegek ablaka.

Most már az utolsó simítások vannak csak hátra. A munkaablakunkban még mindig a Rétegek látszanak, ha közben nem állítottuk el. Kattintsunk a legfelső, Beillesztett réteg nevű, szikrázó rétegünkre a bal egérgombbal, hogy most ez legyen az aktív réteg, majd az ablak alsó sorában látható hat gomb közül balról a negyedikre, amellyel másolatot készíthetünk erről a rétegről, amelynek a GIMP a Beillesztett réteg másolata nevet fogja adni.

15. ábra

Domborítás beállításai.

Ha egy kis térhatást is akarunk adni a jégtűinknek akkor erre is találunk módot a Gimp-pel.

A képablakunkban a Szűrők legördülő menüjéből a Torzítás alatt válasszuk ki a Domborítást. Felbukkanó ablaka jobbra látható. Ha az Előkép melletti négyzet ki van pipálva, akkor nyomonkövethetjük a változtatásaink eredményét. A függvények közül most a Buckaleképezést jelöljük ki. A megvilágítás irányszögére meghagytam az alapértelmezett 30 fokos értéket, a Felemelést viszont 60-ra állítottam, a Mélységet pedig 10-re, de ezek az adatok persze a személyes ízléstől függenek. Ha már elégedettek vagyunk a látvánnyal, nyomjuk le az OK-t.

16. ábra

Színezés ablaka.

Érdemes a fekete-fehér színt világosítanunk. A képablakban a Színek címszó legördülő menüjéből válasszuk ki a Színezést, melynek ablaka a 16. ábrán látható. Ha a telítettséget levisszük 0-ra, a Fényerőt pedig megnöveljük pl. 74-re, akkor fehérebb árnyalatot kapunk.

A Rétegek munkaablakunkban a még mindig aktív, Beillesztett réteg másolata nevű rétegünk rétegmódját állítsuk át pl. Értékre, az eredeti Normálról, a Módhoz tartozó legördülő menüből kiválasztva a legalsó sort.

17. ábra

Kontraszt növelése.

Tapasztalni fogjuk, hogy a rétegünk még nem eléggé kontrasztos. Ezen könnyen segíthetünk: a képablakban a Színek alól most válasszuk ki a Fényerő-kontraszt funkciót, melynek ablakában már egy nekünk tetsző értéket állíthatunk be. A változást a képablakban figyelhetjük meg, ha a Fényerő-kontraszt ablakunkban ki van pipálva az Előkép megjelenítése. Ha készen vagyunk OKézzunk.

18. ábra

Öt réteg a Rétegek ablakában.

19. ábra

Ötrétegű kép a képablakban.

Végső simításként eljátszhatunk a rétegmódok változtatásával, illetve a rétegeink szaporításával. A végső kép úgy lett kialakítva, hogy a Beillesztett rétegről (amelyik nem lett domborítva), készítettem egy másolatot megint csak a Rétegek ablak bal alsó negyedik gombjával. Az áttekinthetőség kedvéért átneveztem a rétegeket, mint az a 18. ábrán látható. Az eredeti, még nem domborított, szikrázó réteg a Szikra 1 és Szikra 2 nevet kapta, és mellé írtam, hogy milyen rétegmódba lett állítva. A domborított, legfelső réteg láthatóan is Érték módban van, az eredeti, sima fehér szöveg, a Jégvirág nevű, alulról a második rétegben Normál módban maradt, miképpen a kékes Háttér nevű, alapréteg is. Mindegyik réteg átlátszatlanságát meghagytam 100%-on.

így keletkezett a 19. ábrán, és az oldal tetején is látható első kép. Ennek rétegeit még egyesíthetjük: a képablakban a Kép legördülő menüjéből válasszuk az Egy réteggé lapítás funkciót, az eredményt pedig a Fájl menüjéből meghívható Mentés másként utasítással elmenthetjük nekünk tetsző névvel és kiterjesztéssel (pl. .jpg, .png stb.).
Az oldal tetején a második, sötétebb hátterű kép ugyanezekből a rétegekből készült, csak a Háttér réteg fekete-kék ferdén futó színátmenettel lett kitöltve, és a rétegei a következőképpen lettek beállítva, alulról fölfelé haladva:
Háttér: Normál mód, 100% átlátszatlanság
Jégvirág: Normál mód, 50% átlátszatlanság
Szikra 1: Osztás mód, 100% átlátszatlanság
Szikra 2: Sötétítés mód, 100% átlátszatlanság
Domborított: Kivetítés mód, 76,1% átlátszatlanság.


A kép előállításához GIMP for Windows 2.4.2 képfeldolgozó programot használtam a sourceforge.net jóvoltából.


 
Kezdőlap | GIMP tutorialok 1. | GIMP tutorialok 2. | Inkscape tutorialok | Képsorozatok | Honlaptérkép | Pihentetőül | Kapcsolat | Lap tetejére

Creative Commons License
Ahol másként nincs jelezve, a honlap tartalma a Creative Commons Nevezd meg!-Így add tovább! 3.0 Licenc feltételei szerint használható fel.
Szerző: Improcyon